Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- 240 Nyomtatott irat /pl. jegyzőkönyv, költ^gvetés etW a regisztrntúrában elfoglalt helyét őrzi meg. Amennyiben a levéltárnak külön nyomtatványtára var, akkor ott különböző szempontok szerint lehet csoportosítani a nyomtatott iratanyagot. Itt a provenienciát a nyomtatott iratot kezdeményező /Urheber/ jelenti, mely nem tévesztendő Össze a szerzővel, a jegyzővel vagy az ösazeszerkesztővel. Lehet pl. a városi takarékpénztárak jelentéseit városok ezerint csoportosítani, vállalatok évi jelentéseit iparágak szerint, A levéltárakban levő fondók rendjét a szerző a levéltár tektonikájának nevezi. /így nálunk is van a levéltárakban levő fondóknak bizonyos rendje, az Országos Levéltárban a betűvel jelölt székelők rendje, a területi levéltárak fondjegyzéke számára is egy gondosan megszerkesztett séma adja meg a fondók sorrendjét./ Jegyzékelés. Egyik legfontosabb feltáró levéltári müvelet, aredraénye segédlet kartonokon vagy repertórium /Firidbuoh/ formájában. Enders nem mondja meg, hogy milyen szinten készülnek ezek a segédletek: nyilván középszinten, lemennek a legkisebb tárgyi, illetőleg /ez Németországban ritka/ a legkisebb raktári egységekig. Milyen adatokat kell a jegyzékelésnél feltüntetni? Proveniencia, levéltári jelzet, irattári jelzet, a* egység cime /és az ehhez fűzött esetleges megjegyzések/, a mennyiség és az időkör. Mindenekelőtt tehát az állagot-fondót kell megállapítani. Ennek a nehézségéről már szélettmnk. A levéltári jelzet elsősorban a fond száma /az Országos Levéltárban a székeid betűje is/, valamint ezen belül az egység /fasoieulus/ száma. Az irattári jelzetről nincs mit mondani. Legfontosabb kérdés az egység /fasoieulus/ feliratának, cimének felülvizsgálata. Ezt elvileg csak akkor kell megváltoztatni, ha nem fedi a tárgyi vagy raktári egység tartalmát, régies a helyesirása vagy kifeje^ési módja. Esetleg ki lehet egésziteni, felsúrolva még egy pár tartalmi jegyet vagy felhiva a figyelmet valamely benn© lévő egészen fontos iratra vagy iratcsoportra. Persze családneveknél ragaszkodni kell az eredeti helyesíráshoz. Dátumnál á legxégibb irat kelte adja a kezdő dátumát, a legfrissebbé a végző dátumot. Amennyiben az iratok között kivételesen mint melléklet még régebbi, esetleg még korábbi irst is akad, ezt zárójelben közöljük. A jegyzékelés eredményeképpen vagy cédula /karton/ katalógus vagy repertórium /í'indbuch/ jön létre. A németek a cédulakatalógust' akkor alkalmazzák, ha a levéltári anyag nem zárt, nem tökéletesen rendezett és selejtezett. A véglegee formájú segédlet azonban a repertórium. Mindnyájan tudjuk, hegy a német levéltárak milyen jól el vannak látva repartóriumokkal /külön kis raktárak vannak a repertóriumok számárai n repertórium**ezQk>ák/ és hogy essek mennyire megkönnyítik a kutatók és & levéltárosok dolgát.Ma a Né«iet Demokratikus Köztársaságban a repertóriumok előre kinyomtatott űrlapokon készülnek. Tartalmazzák a jegyzékelégek számára előirt adatokat és felsorolják főcsoportok, csoportok, alcsoportok stb, rendjében a tárgyi egységeket, melyek nagyon sokesor 8«s»e is vannak fűzve, tehát kötetet alkotnak. Igen fontos segédlet a mutató, elsősorban a tárgyimra'tó» A szerző rámutat arra, hogy az irnt tárgyában foglalt minden fontos szót fel kell venni a tárgymutatóba. Hév* és helynévmutatók első-sorban olyan fn-őwíl fento-