Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- 249 aak, melyek személyekre, illetve helységekre vonatkoznak. A térképek, tervek, rajzok jegyzékelése külön szabályozást ég külön gondot igényel, hiszen ennek az iratféleségnek a jegyzék vagy katalógus a legfontosabb feltáró segédlete. A szerző a nyomtatványok jegyzékelésere is használható tanácsokat ad, példákat közöl. A leltárakról, útmutatókról aránylag keveset közöl a szerző. A leltárról Ei.ders azt mondja, hogy az egy vagy több focdnak a leírása /de milyen mélységig?/ tudományos kutatások elősegítésére. Sokszor nem má.s a leltár, mint kinyomtatott repertórium. Természetesen egy előszónak hivatal- és levéltártörténeti adatokat is közölnie kell. Az analitikus leltárok "fontos» iratcsoportok leirásáig mennek el. A "Gesamtinventar" nagyobb intézmény összes állagait irja le. A speciális /nálunk: tematikus/ leltár egy témára /pl. munkásmozgalom, iparfejlődés stb,/ vonatkozó állagokat, iratcsoportokat sorolja fel az összes szóbajövő levéltárakban. Az útmutatók áttekintést adnak egy nagyobb levéltár összes állagáról. Mélységük változató*. A levéltári kalauz a szerző szerint csak igen rövid tájokoztatást ad egy levéltár iratairól. Viszcnt a "Gesamtübersicht" adatai részletesek. Kutatás. A kutatásnál nincs időhatár a Héiuet Demokratikus Köztársaságban. Csupán az van rendeletileg szabályozva, hogy 1918 előtti anyagra a levéltár igazgatója, 1918 utáni anyagra a Belügyminisztérium ad engedélyt. Magánérdeklődésü kutatások esetében tsrifa szerint dijat kell fizetni. Ugyancsak fizetni kell magántermészetű érdeklődéire Írásban irt válaszért. Maga a kutntószolgálat ellátása a legkülönbözőbb lehet a német levéltárakban. Van, ahol tudományos dolgozó a kutatóterem felügyelője /ezt rendszerint egymást felváltva vállalják/, van, ahol referencia van és a kutatót a megfelelő referenshez utatiőják. Az anyagot végy az állandó raktárőr /Magazinmeister/ emeli ki és teszi helyre, vagy a kutatóterembe beosztott dolgozó. A kérőlapot három példányban állitják ki, egyik az iratok helyén marad, a másik kisé~i az iratokat, a harmadik a kutatóterem felüpyelőjénél marad. Felvilágosítást kérőknél mérlegelik a kérdés jelentőségét. Amennyiben komoly a ke'rdés és főleg, ha külföldről származik, alaposan válaszolják meg. Levéltári építkezések, berendezések. A 19. századig a levéltárak nem egyedülálló, önálló épületekban nyeltek elhelyezést. Kérdés, hogy a hivatali helyiségek és a raktárak külön-külön épületekben legyenek vagy sem. Enders a külön raktárépületek mellett foglal állást, ezeket lehet egy lépcsőházzal /ahol esetleg a liftet is elhelyezik/ a főépülettel összekötni. Egyes helyeken toronyépületeket ÍB emeltek levéltári célokra, ugy okoskodva, hogy függőlrgesen könnyebb liftek segítségével az anyagot mozgatni, mint vízszintesen kocsikkal. Washingtonban a raktártornyot körben veszi körül a hivatali helyiségek épülete. Ma már természetesen megkívánjuk, hogy a főépület zuhanyozót, üléstermet, klubszobái;, mühelyrk számára alkalmas helyiségeket is bírjon. A 19. század második felében a levéltári épületek berendezése először az un. rácsrendazerrel /Rostsystem/ kezdődött. Ez az állványok tnálló öntöttvasból vagy acélból készített rendszerét jelentette, mely önmagát tartotta vasoszlopok segítségével. 2.So méterenként emeletekre volt osztva ez a rendszer, racsszerU vas járdákkal. Sok kényelmetlenség mellett tűzveszélyes ez