Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

val előbb alkalmazták a technikát, mint ar állpmigrugatásban /mappák, gyorsfűzők, iratrendező dobozok stb./. Levéltárak Az iratok átadása a levéltárnak hosszú időn át nem volt szabályozva. Végeredményben az átadó hivataltól függött, mit és mikor ad ác a levéltárnak. Csak 1945 után szabályozták helyesen a kérdést a Német Demokratikus Köztársaságban, mikor is létrehozták az átmeneti le-leltárakat, államigazgatási vonalon a Verwaltungsarchiv formájában, üzemj, vállalati vonalon a Betriebsarchiv formr'jában. A szervek minden évben beszállítják felesleges anyaguka*, a kijelölt átmeneti levéltárba, ahonnan az bizonyos idő elteltével, selejtezés után a levéltárba kerül. Az iratátadás minden esetben előirt jegyzék kíséretében történik. Selejtezés. A selejtezést hosszú századokon át az irattermelő szervek végezték és nem a tudomány, hanem saját gyakorlati szempontjaik ezerint. Németországban is csak jelen évszázedban kezdtek a levéltárak foglalkozni az irattárakkal és a selejtezéssel. 1933-ban dolgozta ki a Preussisches Geheime Staatsarchlv a selejtezés általános irányvonalait. Ilyenek voltak: 1/ véglegesen kell az iratok sorsáról dönteni; 2/ ae tul óvatosnak, se tul nagyvonalúnak nem kell lenni} 3/ az Íratok korát tisztelni kell /jelenleg Németországban lSoo-nál régebbi iratot nem szabad selejtezni/| 4/ átmeneti célokat szolgáld iratokat felhasználásuk esetén ki kell selejtezni /pl. statisztikai kérdőíveket/; 5/ maradandó értékű iratoknak /pl. törvényeknek/ előkészítő anyagát is meg kell őrizni; 6/ az állam jogait kodifikáló iratokat feltétlenül meg kell őrizni, a privát személyek és intézmények Jogait tartalmazó iratokat csak akkor, ha történeti értékük van; 7/ az intézmény, hivatal történetire, ügykörének változására vonatkozó iratokat meg kell őrizni; 8/ a rendelkezéseket a kibocsátó hatóságnál kell megőrizni, nem az alantas szerveknél; 9/ bírósági iratoknál szokat kell megőrizni, amelyek valami tartós jogviszonyra vonatkoznak /pl. halászét, faizás/. 1949 óta a Német Demokratikus Köztársaságban esek levéltár közbenjöttével lehet selejtezni. A Levéltári Főigazgatóság mellett Selejttzéai Bizottság működik. A selejtezési ügykörjegyzékeket a szervek dolgozzák ki éo a szerv vezetője és a Levéltári Főigazgatóság ve/atője közösen irja alá. A kiselejtezett iratokat jegyzékbe kell foglelni és csak ha a jegyzéket az illetékes levéltár megbízottja jóváhagyta, lehet a zúzdába adni őket. Rendezés. A rendezés és lajstromozás, jegyzékelés a ljvéltárak központi feladatai. Két nagy alapelv küzd egymással: a artalmi jegyek alapjai történő csoportosítás és az eredet /proveniencia/ elve szerint való rendezés. A pertinencia /tartalom/ szerinti rendezésre elrettentő példa a nemet területen a 16.-19# század folyamán végrehajtott rendezések. Ezek abban álltak, hogy az irattárakban-levéltárakban összesyülemlett iratokat tekintet nélkül arra, hogy milyen szerv termelte őket, mesterségesen kiagyalt tárgyi csoportokba gyömöszölték /racionális-deduktiv rendezépi elv/. /**int tudjuk, a század elején éppen ennek a szörnyű következményeit látva léptek fel harciasan a hollandus levéltárosok az eredet elve mellett*/ A provenienci« elve megköveteli, hogy az iratokat abban a rendjen őrizzük, amelyben azok a létrehozó szervnél keletkeztek, s amennyiben az - 246 -