Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- 242 nek agyét/: "Levéltárigazgatástan". A szerző szerint a oimet az indokolja, hogy elsősorban levéltártechnikával és levéltárgyakorlattal foglalkozik a müve, tehát a cia kb, azt jelentené, hogy gyakorlati levéltárién. Talán helyesebb lett volna a levéltártani kézikönyv cim, melynek vannak hagyományai a levéltárelmélet történetében. Ami most már az alapfogaimékat illeti, Enders követi a német terminológiai hagyományokat, elsősorban Meienert /és Leescht/. A levéltári anyag fogalmát a regisztraturából vezeti le. Minden hivatalnak, intézménynek, társulásnak, egyénnek, családnak van regisztratúrája: tevékenységének Írásbeli vagy más dokumentumokban /hang- és képfelvételben/ való lecsapódása. Ha á regisztraturábau keletkező anyag jogi, politikai, gazdasági, katonai, kulturális stb, pzompontból megőrzésre érdemes, akkor a levéltárban kerül megőrzésre és levéltári anyaggá válik. Ezután elválasztja a szerző a levéltári anyagot a könyvtári anyagtól és a múzeumi tárgytól. Nem kevésbé érdekes az, amit a levéltár feladatáról, a táreadalomban v

etöltött funkciójáról mond. Helyesen mutat rá Enders, hogy minden a "feltárás" feladat értelmezésétől függ. A középkorban a levéltári enyag felhasználhatóvá tételéhez elegendőnek tartották, ha jól őrzik az anyagot. Ehhez elég vol* vastagfalu torony, vagy boltiv. Mikor a polgári forradalmak következtében a levéltárban őrzött iratok jórészének jogbiztositó ereje megszűnt, előtérbe ?épett történeti forrásanyag Jellegük és jogvégzett államhivatalnokok helyett egyre gyakrabban találkozunk történészekkel a levéltárakban. Ma már nem lehet L levéltárak Janus arcáról beszélni /hivatal és tudományos intézet/, mert *, levéltárak azért tudományos intézetek, mivel munkájukat tudományos módszerességgel végzik. Őrzik és feltárják segédletekkel a levéltári anyagot, kutató munkát is végeznek. Kutatási feladataik elsősorban e levéltártudomány, a hivataltcirt4net és a történeti segédtudományok területén vannak /ez azt jelenti, hogy ha ezeket a műfajokat a leviltárosok nem müvelik, akkor senki más/, összefoglalóan annyit mond a szerző: a levéltári anyag felhasználása a szocialista társadal:nat szervező állam politikai, gazdasági és nevelő-kulturális feladatait kell hogy szolgálja. Ami a Németországban történetileg kialakult levéltártípusokat illeti, nem érdemeB őket tárgyalni, mivel Magyarországon más volt a fejlődés, mint Németországban, a maga számos ssrádz fejedelemségével és ugyanakkor más létrejött levéltártípusok ma már nincsenek meg. A hovatartozás kérdését ugy dönti el a szerző, hogy legjobb a levéltáraknak a Minisztertanácsnál, Legtöbbször a levéltárak a művelődésügyi tárcánál kötnek ki. Itt tudományos tevékenységüknek ml 3em áll útjában, azonban nem .tudjak kellő súllyal képviselni a levéltárügy érdekelő külső szerveknél. A Belügyminisztériumnál jól lehet harcolni az irattárak rendjéért, gyakran azonban nem érvényesül a levéltárak tudományos, kutatóintézeti jel?ege. Az állami levéltári fondról szóló rész nem elég preciz. Ezt a fontos fogalmat úgyszólván csak kt'rülirja: összessége a szocialista állam tulajdonában lcvö dokumentumanyagnak, mely függetlenül keletkezése idejétől, anyagától, készítése módjától, tudományos, politikri vagy gyakorlati /!/ jelentőséggel bir. Az állami levéltári fonddal kapcsolatos tennivalókat a levél űári főigazgatóság irányítja. Az állami levéltári fond különiéle levéltárakban van koncentrálva: '-ö^ponti levéltár /az országos szervek irttanyaga