Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A tanácsi iratkezelés levéltári problémái / 49–74. o.
- 63 si helye, de már a korábbi keletkezésű anyagot a "hideg"-nek címzett irattárba helyezik, éles megkülönböztetésül s mintegy a holtaknak kijáró* utalással. Célszerű volna, ha az uj szabályozás ilyen ügyrendi kérdéseket érintene, hiszen ezek is összefüggnek az iratkezeléssel és az ügyintézéssel; jő volna, ha megszívlelnék az irányitásra hivatott államigazgatási szervek azokat a tanácsokat, melyek több helyen felvetődtek* A tanácsok hivatali szervezetének ismerete és az egyes szakigazgatási szervek funkciója alapján meg kellene határoznunk, hogy a levéltári fondképzes szempontjából milyen eljárást kövessünk a további munkánk során. Az e téren megszilárdult elméleti állásfoglalás elhatározó jelentőségű lehet gyakorlati munkánk további kialakítása tekintetében s emiatt nem közömbös, milyen álláspontot foglalunk el elsősorban magunk a levéltárba gyűjtendő iratok elhelyezésénél. Itt ugyanis nemcsak az iratok felállítási rendjének logikája áll 'előtérben, hanem a tanácsi hivatalok struktúrájának és belső összefüggéseinek egésze irányt szabhat s nem lehet egy-egy tanácsi osztályt elkülönítve, az egész tanácsapparátustól elszakítva vizsgálni, hanem magának az államigazgatási rendszernek egészében kell ezt a kérdést néznünk. " A levéltári iratok felállítási rendbe elvben mindenkor az eredeti regisztratura elveit követi és az eredetileg alkalmazott irattári rendszerekhez alkalmazkodóan érvényesül. De szemünk előtt kell tartanunk az eredeti regisztraturákban kifejezésre jutó belső Összefüggéseket is ahhoz, hogy éppen ennek az uj államigazgatási szervezetnek a jelentőségét és felépítését megérthessük. A levéltári feldolgozások célja, mint a LOK fondutasitása is kimondja, az, hogy as iratanyagban megállapítható fondok lehetőleg legteljesebb kibontást érjenek el, miután "az egyazon személy vagy szerv által létrehozott irategyüttes iratainak összessége" tekinthető fondnak. Szerv alatt az "önálló ügykezeléssel rendelkezett" hivatalt érti az utasítás. Ennek alapján állapltja meg az utasítás azt, hogy a fond lehet vagy regisztraturából eredő, vagy gyüjteményjellegü. Kétségtelen, hogy "a levéltári fondok összetétele, tartalma, formái és felépítése történelmi feltételekhez vannak kötve". ** Ilyen körülmények között kell vizsgálnunk a tanácsi iratképzést is, amely az egyes történelmi korszakokban, vagy legalább is időszakokban bizonyos változásoknak volt alávetve, amint ez már az előző fejtegetésekből kiderült; ezek a történelmi feltételek nemcsak a tanácshatalomnak tartalmát módosították, amikor a demokratizmus érvényesülését a személyi kultusz felszámolása után mind erőteljesebben biztosították, hanem a tanácsi apparátus struktúráját és az egyes szakigazgatási szervek funkcióját is módosulásoknak vetették alá. Ezeket a változásokat figyelemmel kell kisérnünk folytonosan, ha nem akarunk saját portánkon megmerevedni és nem akarjuk egysíkúnak tekinteni a levéltári fondképzést a tanácsi munka minden történelmi szakaszának azonos elbírálásával. A fondutasitás nagyon helyesen lehetőséget ad annak a gondolatnak megvalósítására, hogy a következő években a már meglévő anyagokból a levéltári munka ^ még uj fondokat és állagokat bontson ki. Ez a tétel érvényes a tanácsi hivatalszervezetre is, amelynél egyaránt jelentkezik az integrálás szükségessége egyfelől, másfelől a differenciális követelménye egy másik történelmi helyzetben, aszerint, milyen módon változtatja maga az élet a
