Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A tanácsi iratkezelés levéltári problémái / 49–74. o.
- 64 tanácsi hivatalszervezet szakágazati felépítését* A tanácsok államhatalmi és államigazgatási tevékenységénél lépyegében három tipusu fondképző szervvel találkozunk, ha a kérdés tartalmát egyszerÜBitve akarjuk kifejezni: 1,/ államhatalmi szervként iratképző a tanács; 2./ kollektív végrehajtószerv maga a vb.; 3./ szakhatósági jogkört gyakorol a szakágazati osztály. E három tipusu iratképzésre épül a tanács a maga szervezeteivel. Miután a tanácsok életében mindhárom típuson belül időnkint megváltozott a szervezet és átminősült a funkció, valamint tekintettel arra, hogy egyes tanácsválasztások alkalmával lényegesen módosul a tanácstagok öszszetétele is, - felmerülhet az a kérdés, vájjon nem volna-e helyesebb, ha a tanácsok iratrendjének kialakításánál ciklikusan járna el a levéltár, vagyis a tanácsválasztásokhoz, azok időpontjához alkalmazkodva állítaná fel maguknak a tanácsoknak iratait. Itt ugyanis más a helyzet, mint a törvényhatósági bizottságok esetében volt a burzsoá közigazgatás rendjében, miután akkor az uralkodő osztályon belüli helycsere jelezte csupán a változásokat az egyes választások után, mig jelenleg általában nagyobb mértékű változások szoktak bekövetkezni mind személyi téren, mind a szociális, illetve képzettség összetételében is. Ezt a felmerülő nézetet azonban levéltári szempontból el kell vetnünk, mert magának a tanácsnak lényege bármilyen szinten működjék is, az egyes választások megtörténtével nem módosul. Ennek a fent kifejtett ciklikus elrendezési elvnek elvetése azonban nem érinti azt a tényt, hogy a tanácsok működésében az eddigi történés folyamán két lényeges és alapvető Periódus érvényesült s ennek levéltári munkánk során is érvényt kell szereznünk: nevezetesen az első és második tanácstörvény határozottan más tipusu és más elvek által irányított tanáosot teremtettek meg a demokratizmus és elsősorban a széleskörű társadalmi tanácsmunka lehetőségeinek kodifikálásával. A második tanácstörvény érvényesülése 1955-től kezdődően fokozatosan nagyobbkörüen mutatkozik meg s különösen 1957 óta alakult ki az a légkör, amely ennek a demokratizmusnak minden vonatkozásban erkölcsi-politikai alapjait megteremtette. Ennek a gondolatnak figyelembe vétele mellett a tanácsi iratok levéltári fOndjainak kialakítása két időhatárt rögzit le: 1./ az 195o-1954. évi tanácsi iratok, beleértve a szakigazgatás iratképzését is, 2./ az 1955. évtől kezdődő tanácsi iratok. Valójában helyesebb volna 1954. decemberét határzárónak tekinteni, de az iratkezelés nem választható el a szakigazgatás területén, csupán a tanácsi jegyzőkönyveknél. Itt viszont valóban meg is oldható a probléma éppenugy, mint a vb. jegyzőkönyvi anyagánál. Csakhogy elszakítani az államhatalmi szervet saját végrehajtó apparátusától s azt saját osztályainak munkájától, - nem lenne helyes. Emiatt kell határidőnek az 1955. januárját tekintenünk. A LOK által kiadott fondutasitás ezt a megkülönböztetést fi- • gyeimen kivül hagyja, feltétélezhetőleg azért, mert a tanácsi iratok levéltári kezelése csak a jövőben lesz nagyobb mértékben esedékes és a LOK nyilván nem kivan még ez után begyűjtendő iratok sorsával előre foglalkozni. Nekünk viszont a célunk a probléma felvetése és lehetőség szerint tudományos állásfoglalás, nem pedig utasítás megfogalmazása, ezért már előre kitérhetünk a problémák jövőbeli körvonalazására mind a teljesség igénye, mind a végrehajtás követelése nélkül.
