Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.
- 62 Altman azt javasolja, hogy Londonban a segédletek problémáját tárgyalják. Megvitathatok lennének - a klasszikus tipusu leltárakon ós repertóriumokon túlmenően - útmutatók vagy más, az iratok fölötti minél teljesebb és gyorsabb áttekintést biztositc* uj tipusu segédletek kérdései. Battell i érdekesnek tartaná annak megvizsgálását, hogy az elektronikus berendezések mennyiben alkalmasak a levéltári katalogizálási, rautatózáai és tájékoztató munkában. Pórotin szerint e két utóbbi javaslat egybevág Braibant javaslatának második részével s azt mintegy kiegésziti. Sandri ugyanilyen értelemben nyilatkozik Battelli hangsúlyozza, hogy az elektronikus berendezócek a feltárási munkában igen jól használhatók. Lombardo a felszabadult országok levéltárai kérdésének napirendre tűzését javasolja. Sabbe vólerénye sz^rinü ezt a kérdést még korai volna fölvetni. Schwebel ugy vélekedik, hogy ez a probléma nem kimondottan szakmai jellegű. Duboscq a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa nevében kér szót és kifejti,hogy ez a téma csak akkor lesz elég érett és megvitatásra alkalmas, ha már valamennyi, nemrág felszabadult ország levéltári szervezete megalakul. A maga részéről az Altman-Battclli féle javaslathoz csatlakozik. Szedő szavazásra teszi fel ez utóbbi javaslatot. Az értekezlet a javaslatot "Ujtipusu levéltári serietek" megfogalmazásban fogadja el. Kérdezi, hogy vajon az 1965. évi konferencia valóban Londonban tarthatja-e üléseit. Johnson igenlően nyilatkozik. Braibant azt kérdezi, vajon az ezt követő konferenciát lehetne-e Moszkvában tartani. Belov a maga nevében örömmel nyilatkozik a javaslat mellett, azonban végleges választ csak kormánya beleegyezése után adhat. Jjefrge nsen - hasonló feltételektől függően - örömmel venné, ha Moszkva után, tehát 1967-ben, a konferencia Koppenhágában tartatnék meg. Braiban t indítványozza, hogy a moszkvai ülésszak témáját majd Londonban határozzák meg, továbbá, hogy a koppenhágai r'rtekezlet a papírminőség és tinta, az iratformátumok stb. szabványosításának kérdésével foglalkozzék. Bein hegyesnek vélné, ha a konferencia a technikai kérdések tanulmányozására és a megfelelő jelentések összeállítására külön bizottságokat küldene ki. Dubos cq közbeveti, hogy ilyen bizottságok már működnek is, de nem a Kerek Asztal, hanem a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa kebelében, s ez igy.helyes is. Johnso n csatlakozik Duboscq véleményéhez. Finó , Bordonru és Johnson felszólalásaikban az országos és nemzetközi szabványositási szervek létezésére és működésért hivják fel a figyelmet. Jager skjöld azt hangsúlyozza, fcogy ezek a kérdések végső soron mégií; csak a levéltárosok hatáskörébe tartoznak. Szedő kéri, hozzanak végleges döntést a korábban fölmerült nyelvi kérdésben. Braibant az általános vélemóxiy összefoglalásaként kimondja, hogy a tárgyalások nyelve a francia, ha azonban valamelyik résztvevő saját anyanyelvén óhajtana felszólalni, ez engedtessék meg neki, hiszen ez mindig is igy volt. Ez esetben azonban valamelyik kollega franciára fordítaná az,i n ető savait, illetőleg a francia nyelven elhangzott felszólalásokat tolmácsolna az iUető számára.
