Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.
- 47 A már ismert eljárások elterjedése Figyelemre méltó az a mindinkább növekedő érdeklődés, mely a légnedvességmérés ellenőrzésére és a nedvesség szabályozására alkalmas légkondicionálás iránt megnyilvánul. De meg kell emlitenünk a mechanikus szállítóeszközök használatának elterjedtségét is. üj irányzatok ? Bizonyos visszakozást tapasztalunk attól a csaknem általánosan elfogadott elvi állásponttól, hogy a levéltári raktárak a személyzet munkahelyeitől és a kutatóhelyiségektől szigorúan különittessenek el. Mindamellett ugy látjuk, egyesek kitartanak az elgondolás mellet, mások viszont ahhoz ragaszkodnak, hogy egy vagy több légmentes válaszfal különitse el - akár csak horizontálisan is - az iratok őrzésére szolgáló helyiségeket a munkahelyektől. Mindenképpen az a meggyőződésünk, hogy a levéltárak valamennyi - nem raktárul szolgáló - helyiségének a tüz elleni védelme mindenütt lelkiismereti kérdéssé vált. Ezt a fejlődést világosan mutatja a magyar válasznak az a már idézett részlete, mely a feladatok sokrétűségéhez ,idomuló létszám-emelés fontosságát hangsúlyozza. M A teljes levéltári anyag rendezettségére, minél jobb kezelhetőségére való törekvés növeli az azonos mennyiségti levéltári anyagra jutó dolgozók számát". Ez más szóval azt jelenti, hogy egyre több dolgozó számára kell munkahelyet és - ami ezzel együttjár - egyre több dolgozó szociális igényeinek kielégítésére szolgáló helyiséget biztosítani. íme, a soha meg nem oldható helyprobléma kellős közepén találjuk magunkat ismét, az irattermelésnek egy oly időszakában, amelyet a gyarapodási Aa ugyan nem éppen inflációs/ törekvés jellemez. A helykérdés tehát továbbra is az 1. számú fő-* probléma. Ehhez a problémához látszik kapcsolódni az a két másik irányzat, amelyet ugy vélem, sikerül majd jól felvázolnom. Ezek egyfelől a tömör állványozási rendszernek a csodák világába tartozó találmány rangjáról a mérsékelten alkalmazható eredményes eljárások sorába történt besorolása, másfelől a levéltári épületnek a befogadott anyaghoz való alkalmazására való törekvés. Ahelyett, hogy közvetlenül foglalkoznék e két irányzattá, ugy vélem, helyesebb, ha egy átfogó, rövid értékelést adok itt a levéltári építkezések terén tapasztalható jelenlegi fejlődésről. A jelenlegi fejl ő dés iránya A beözönlő egyre nagyobb irattömeg és az egyre zsúfoltabb raktárak a levéltárak felelős vezetőinek figyelmét minden országban - eleinte egyetlen lehetségesnek látszó megoldás felé terelték: növelni a raktárak befogadó képességét és uj raktárakat ópiteni. Ennek az álláspontnak köszönhetjük az utóbbi évtizedek hatalmas építkezési fellendülését. Ilyen körülmények közt a levéltárosok betölthették küldetésüket és megfelelhettek feladatuknak. Ez a különböző országokban más és más szinten alkalmazott politika azonban sehol sem valósult meg maradéktalanul, ezért ma is követendő. Közben azok a személyek, akik ezt a politikát a gyakorlatba átvitték, hamarosan nyugtalankodva, sőt elbátortalanodva állapították meg, hogy egyes uj épületek elkészülésük után nyomban meg is teltek, másutt pedig az előzetes felmérések azt bizonyították be, hogy a hatalmas épületekhez szükséges anyagi fedezetet egyszerűen lehetetlen előteremteni. Zsákutcába jutva, a mindent megoldó csodában kezdtek reménykedni. S ez a csoda mintha két izben is beköszöntött volna. Elsőizben, a legutóbbi világháború idején, a mikrofilmezés elterjedésével. Minthogy a megőrzésre szánt iratanyag hatalmas mennyiségét ezzel az eljárással bámulatos mértékben le lehet
