Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

fondokat önkéntesen helyeztek el a közlevéltárakban, más fondok pedig különböző viszontagságok folytán kerültek oda, a fondok egy része azonban a családok kezelésében maradt még akkor is, amikor földbirtokaikat va^ legalábbis azok egy részét idővel elvesztették. Hollandiában mindkét eset előfordul. Angliában a XIII. századig visszanyúló és számos mezőgazdasági vonatkozású adatot tartalmazó manorial records-ok /számadások, összeírások, urbáriumok, vegyes tartalmú iratok stb./ részuen magán-,részben közgyűjteményekben találhatók. Egyik igen jelentékeny fond, a Lancastre-i hercegség birtokaira vonatkozó XII-XIX. századi iratok a Public Records Cíilce-ban vannak. A Német Szövetségi Köztársaságban számos nemesi familia /melynek ősei 1800 előtt a föld kizárólagos urai voltak/, amennyiben a háborús viszontagságok lehetővé tették, megőrizte saját levéltárát. Más családok közlevéltárba, főképp a szövetségi államok levéltáraiba helyezték el irataikat /a Hessen-Darmstadt-i levéltárban pl. 100 fasciculusnyi XVI-XVIII. századi ilyen irat van/. Az Egyesült Államokban a termésre, a termelési módokra, a légköri viszonyokra, a növénybetegségekre, a bérezésre stb. vonatkozó adatokat is tartalmazó naplók, számadáskönyvek egy része az állami levéltárakban nyert elhelyezést, legtöbbjük azonban a tudományos intézményekbe /Librar

y of Congress

, New York State Hi

storical Association and Farmer's Museum, Baker Library of Harvard Universit

yJItb./ került. Egyebütt, ugy látszik, a levéltárak csaknem teljes egészükben a birtokosok kezén maradtak. Ez a helyzet a Reconquista után kialakult Dél Spanyolország-i nemesi családi nagybirtokok esetében, igy az Álba, az Osuna, a Benavente, a Medinaceli és Medinasidonia stb. családok birtokai esetében. /Ez utóbb emiitett család nem adta-e a közelmúltban közlevéltárba az iratait?/ Ezek a nagybirtokos-családok - amelyek vagy saját kezelésben tartották, vagy részes haszonbérbe adták birtokaikat - számadási, termékértékesítési, munkaköltség-kalkulációs és egyéb hasonló jellegű iratokkal rendelkeznek. Az egyházi birtokok Ez a kategória rendkivül nagy mennyiségű és igen változatos tipusu iratokat hozott létre, legalábbis Európában és különösen a középkorban. Ennek okai nyilvánvalók: az egyházi nagybirtokok az adományozások révén korán létrejöttek, a szerzetesrendeknek nagy szerepük volt a föld megművelésében, az Írásbeliség korán elterjedt a papság körében, a püspöki rendszerű egyházaknak és a szerzetesrendeknek hierarchikus szervezetük volt, az egyházi intézmények és holtkézi birtokaik hosszú ideig változatlanul fennállottak stb. Az egyházi intézmények tartós fennmaradása ellenére azonban különböző időpontokban előfordult, hogy vidéki birtokaikat és ezekkel együtt levéltáraikat is részben vagy egészében elkobozták. Más esetekben önként adták be a közlevéltárakba irataikat azok az egyházi intézmények, amelyek legrégibb iratanyaguk gondos megőrzésére, s tudományos feldolgozására súlyt helyeztek. Sajnos, etekintetben nem a legpontosabb válaszokat kaptuk, ezért néha nem is tudtuk pontosan megállapítani, ,hol is vannak jelenleg ezek a dokumentumok. Európában az első jelentős elkobzás a XVI. században zajlott le a reformációra áttért északi államokban a katolikus egyházi javak szekularizációja során, így például Hollandiában; nem valószínű azonban, hogy az egyházi birtokok gazdasági levéltárai fennmaradtak volna. Ellenben a NDK-ban, Mecklenburgban és Brandenburgban olyan fondok, mint a szekularizált Doberan-i és T?ibnitz-i kolostoré, az ír-