Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

- 10 galmasrend Sonnenburg-i főnökségéé, a Schwerin-i /ill, Potsdam-i/ Tartományi Főlevéltárban találhatók /mig más kolostorok - igy pl. a Marienstern-i, íáarienthal-i stb, - maguk őrzik iratanyagukat/. A NSzK-ban gyakori, hogy az egyházi intézmények /az evangélikusok, vagy - a római vallás mellett megmaradt területeken - a katolikusok/ maguk őrzik irataikat, noha arra is van példa, hogy a szövetségi államok levéltárai egyházi birtokok fondjait is őrzik, igy pl. a Marburg-i Állami Levéltárban /XVI-XVIII.sz./, a Hessen-Danastadt-i /az Ilbenatadt-i premontrei apátságét, XII-XVIII. sz./, ez utóbbi helyről arról is értesülünk, hogy itt őrzik az Arosburgi cisztercita apátság levéltárát a Lich-i hercegi levéltárban, a Hessen-i Főlevéltérban pedig a szekularizáció során bekerült fondokat őriznek. Spanyolországban a szerzetesi intézmények mind a közép-,mind a modern korban un. mezőgazdasági "granja"-kat birtokoltak, mely önellátásukat biztositotta; a madridi Archivo Historico Nációná

l "egyházi" osztálya sok jelentős ilyen fondot Őriz. Ezek a fondok nem mindig közvetlenül a XIX. századi desamortizaci

on törvény következtében kerültek állami levéltári megőrzésbe. Franciaországban az 1789-es forradalom idézte elő a szerzetesrendek és a világi papság fondjainak a közlevéltárakban történő összevonását. Ezek közül a megyei levéltárak és az jrchives_lat ionales G és H sorozataiba sorolt egyes fondok egy része a középkorba nyúlik vissza. Az egyház és állam szétválasztása a XX. század kezdetén a javak ujabb államosítását, vagy pedig a helyi hatóságoknak való átadásukat hozta magéval /leltáruk a megyei levéltárak V sorozatában található/. Ezúttal azok a régi fondok, amelyeket a XIX. században visszaadtak a püspökségeknek, újból bekerültek a közlevéltárakba. Jugoszláviában néhány szerzetesi levéltárat közlevéltárakban őriznek. Igy a Zadar-i levéltár őrzi a kolostori birtokoknak 918-tól 1806-ig terjedő "bérleti könyvét". Szlovéniában, Maribor-ban a Ptuj Múzeum 1488-ig visszamenően őrzi a szerzetesrendek fondjait. A szlovéniai és horvátországi püspökségek a XVI. és XVII. század óta Őriznek világi iratokat. A szerbiai ortodox patriarkátus és az eparkiák /egyházmegyék/ a XVIII. század óta őrzik irataikat /az iratok egy része azonban üér a közlevéltárakba került/. Nem tudjuk pontosan megállapítani, hol vannak elhelyezve azok a gazdag egyházi fondok, amelyekről Magyarország jelentése tesz emlitést /itt ugyanis egy sajátos hivatali szerv kezelte az egyház birtokait a XVIII-XIX. és XX. században, s e szervnek az iratai maradtak fenn/. Hasonlóképpen, azt sem tudjuk, hogy az orosz világi papság és a szerzetesrendek uradalmainak gazdasági fondjai - melyekről a szovjet válasz beszél - vajon mind állami megőrzésre és levéltárba kerültek 1917 után? Hát a finnországi középkori püspöki levéltárak? Hát Anglia egyházi javainak gazdag levéltári anyaga? Pontosan tudjuk ezzel szemben, hogy az agrártörténet számára oly becses érseki, püspöki, káptalani és szerzetesrendi birtokfondókat Prágában, Brünnben s egyebütt az állami levéltárak őrzik. FöldkÖzösségek, társulatok vagy szövetkezetek birtokai Egy ilyen sommás áttekintésben meglehetősen nehéz különbséget tenni egyfelől azon többé-kevésbé meghatározott területi illetékességű politikai közösségek között, amelyek közös mezőgazdasági birtokokkal rendelkeztek - másfelől a kifejezetten közösségi gazdaságok között. Sőt néha még az előbbiekben tanulmányozott közösségi földbirtokfajtákról is elég nehéz megállapítani, hogy az uralkodó, a földesurak vagy pedig - ami még valószinübb - az egyházi intézmények tulajdonát képezték-e? Hová soroljuk például a XIX. század előtti kórházi birtokok iratait