Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Pérotin, Yves: A levéltárak és az agrártörténet ; A levéltári építkezések legújabb eredményei: Yves Pérotin főtitkár összefoglaló jelentése / 3–51. o.

- 8 vénye volt, amelynek annakidején keretül szolgáltak, mintsem gazdasági értéküké. Általában - bár nem mindig - két történeti feltételre volt szükség ahhoz, hogy a világi nagybirtokok utón jelentékeny és hozzáférhető fondok maradjanak fenn: l/szabályos ügyintézést feltételező nagyobb mennyiségüeknek kellett lenniök, és 2/ egyszersmind valamely - forradalommal levert - politikai, gazdasági vagy társadalmi hatalmat kellett hogy tükrözzenek, mely hatalom forradalmi megdöntése után az iratanyag közlevéltárba szállíttátott. Ezek a körülmények találkoztak össze Franciaországban, a nagy forradalom idején. 4 megyei levéltárakban az E sorozatban /családi iratok/, valamint ass F sorozatban találunk ilyen jellegű fondókat. Igaz, a nagybirtokok fondjai között olyanokat is találunk, melyek később kerültek a megyei vagy az országos levéltárba /pl. a korzikai Casabianda-i uradalom fondja a XIX. századbői, az F

10 sorozatban/. Hasonló körülmények játszottak szerepet Oroszországban, az Októberi Forradalom után. A második világháború végén, számos középeurópai vagy keleteurópai államban tapasztalhattuk ezt a jelenséget. Lengyelországban, az arisztokrácia és a nemesség latifundumain létezett mezőgazdasági üzemek valamennyi iratát az állami levéltárakba szállitották. Az NDK-ban, a nem egyszer a XVI. századig visszanyúló fondok - amelyek igen gazdag XVII. és XVIII, ssázadl forrásanyagot tartalmaznak - szintén az állami levéltárakba kerültek, mint pl. a Hardenbergek, a Boitzenburg és Uckermark grófságok, az Arnim család uradalmainak levéltárai, stb.. Csehszlovákiában is sok ilyen tipusu, igen gazdag mezőgazdasági vonatkozású dokumentációt tartalmazó, az egész modern kort felölelő s gyakorta a középkorig visszanyúló fondót őriznek a közlevéltárak: a Rosenberg és Schwartzenberg családok iratait a Trebon-i /Dél Csehország/ levéltárban, a Lobkovitz és Thun családokét Litomerico-n /Észak Csehország/; Prágában a Fürstenberg család,Szlovákiában pedig a Pálffy-ak Cerveny Kamen-i és az Esterházyak uradalmainak fondjait őrzik, stb.. Magyarországon is fennmaradtak a nagy családi uradalmaknak a XIII-XIV. századig visszanyúló és az 1848. forradalom ellenére is folyamatos fondjai. Jugoszláviában jelentékeny földesúri fondokat őriznek a horvátországi közlevéltárak /XVI-XVII. századi iratok, melyek különösen a katonai határőrvidék birtokfejlődésére vonatkozóan tartalmaznak értékes adatokat/, továbbá a Ljubljana1 városi levéltár, a Zadar-i és Dubrovnik-i levéltár /Boszniára és Hercegovinára Tonatkozó XV. és XVI. századi török dokumentumok/, és végül a vajdasági levéltár. További ilyen dokumentumokat őriz a Zágráb-i katedrális káptalanja /495 fasciculus a XIII.-XIX. századból/, a Sremski Earlovioe-i Tudományos Akadémia, stb. Az 1945ös földreform óta további mintegy 50, a XIX. század közepéig terjedő, de földesúri eredetű" uradalmi fondot találunk /pl. a Belje-i uradalom fondja/ a közlevéltárakban, Kubában a különféle tipusu nagy mezőgazdasági birtokok levéltárait az Országos Földreform Intézet vette át, mig a cukoripari vállalatokat - amelyek a cukornádültetvények fondjait is magukban foglalják - az Iparügyi Minisztériumba szállitották. /A tervek szerint valamennyi cukortermelési, cukoripari vonatkozású fondot a Nemzeti Levéltár fogja majd összegyűjteni./ A már beszállított mezőgazdasági jellegű fondok között említésre méltók a Jibacoa grófok iratai és a Ferraez féle örökletét, másrészt a Valle Iznaga család birtokaira vonatkozó, 50 ládányi, XVII. századi iratokkal kezdődő fond, melynek leltározása most van folyamatban. Azokban az országokban, melyekben hasonló jellegű történelmi változások nem fordultak elő, a világi ns^ybírtokok sorsa jóval változatosabb volt. Egyes