Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Komoróczy György: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben / 160–176. o.

- 167 a meghívott tanácsnokoké. A továbbiakban a határozat arról intézkedik, hogy a iuratusokon kivül összesen 66 senatort kell választani évenként. Ezt a tanácsi határozatot a földesúr* Enyingi Török János 1556 május 12.-én erősítette meg és ezzel vált a statútum Debrecen jogéletében a tanácsi szervezet kiindulásának jogerős okmányává.

40, A nagytanácsnak megfigyelt hálózata a XVI. az. folyamán következetesen tudott működni és 1552 óta Debrecen városhatalmi szervezetében két intézménnyel találkozunk: az egyik a communitasnak nevezett és elvileg 66 tagból álló nagytanács, a másik pedig a biró elnöklete alatt 12 tagból álló kistanács, másként eenatus. Mindkettőnek a létszáma a későbbiek folyamán egyes időszakokban változik. Korábban tehát arról lehet szó, hogy a iuratusok választásánál egy-egy tagot az unlvereitas állit a biró mellé és ezek Összessége alkotja a senatust, amire többek között az előbbi decrétumnak az M

a totó senatu" kifejezése utal. Ezek létszáma nem volt megállapítva és működésükről közelebbi ismereteink nincsenek. Kézenfekvő az a határozott feltevés, hogy a oomsmnitae kialakításának ez a fent emiitett vívmánya feltétlenül a városi polgárok eddig hatalomból kirekesztett tömegeinek a nyomására következett be. A polgárságnak ez a fokozatos előretörése később mindjobban érvényesült, majd 1694-^en forrongó felkelés után kiharcolta a maga számára a fürmender megválasztásának jogát, aki a már emiitett menzák sorában szereplő praelocutorok egyikéből került ki. Más kérdés azután, hogy a XVIII. sz. folyamán a fürmenderek /tribunus plebis, népszószóló, Vormund/ irányító funkciót egyáltalán nem tudtak gyakorolni és maga a communitas is háttérbe szorult, majd csak a polgári fejlődés előretörésével harcolta ki a kivánt társadalmi megbecsülést és hivatali tekintélyt. láttuk mindezekből, hogy a communitas tényleges hatalmat a vároe életében nem gyakorolt. Ennek birtoka a kistanácsnak, a aenatusnak kezében volt. A Senatus lényegében a közösség erre hivatott tagjai által megválasztott esküdtek testülete volt. Az esküdt intézmény /iuratus, iuratus cívis, consul egyes helyeken, majd a XVII* sz. óta senator/ együttfejlődött a biróválasztás jogának elnyerésével és a városi rendészet, valamint bíráskodás funkcióinak szélesedésével. Számuk általában 12 volt, de ez a szám csak 1552-ben szilárdult meg. 1564-től kezdődően a jegyzőkönyvek név szerint felsorolják mind a megválasztott senatorokát, mind pedig a iuratusokat. A senatusból alakult ki a hivatali ügymenet hatalmi szervezete és a végrehajtó szolgálat irányító apparátusa, a magistratus. Nemcsak a királyi városokban, hanem a mezővárosokban is a főbíró, esetleg polgármester, vagy egyszerűen biró volt ennek az önkormányzati hatalomnak a feje és voltaképpen korlátlan intézője. A tanács maga a gazdag polgárokból tevődött össze és nyilvánvalóan azokból a személyekből, akik a polgárjogon kivül legalább háztulajdonnal is rendelkeztek. A fejlődés folyamán kibontakozó termelési rend, a birtokok számának szaporodása, a kereskedelmi kapcsoltok részbeni megszervezése,