Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

129 teit mellőzve javasoltam, hogy ez a felderítő munka szerveztessék meg országosan, mert hiszen országos viszonylatban valóban felbecsülhetetlen értékek lennének még megmenthetők. Pelhivtam a figyelmet arra is, hogy gyüjtőutam kiterjedt a muzeális ós könyvtári értékek megmentésére is, éspedig jelentős sikerrel. Ez a ténykedés annál inkább fontosnak látszott, mert magánkutatók járták be az országot s nem volt kétséges, hogy a ínagánkutatók kezén miminden fog eltűnni e hatalmas nemzeti vagyonból. Az Országos Levéltár akkori főigazgatója 566/1948. sz. a. 1948.évi október hó 5 -én hozzám intézett levelében örömét fejezte ki kezdeményezésemet és annak eredményeit illetően és közölte, hogy gyüjtőutam követésére körlevélben felhívta a vidéki kartársak figyelmét. fígy évvel később mégegyszer tájékoztattam az Országos Levéltárat gyüjtőutam további eredményeiről ós közöltem azt is, hogy a kastélyok és nagybirtokok felszámolása tovább folytatódik, az előbbi jelentésem óta szerzett tapasztalatok pedig arra késztetnek, hogy kezdeményezésemnek országossá tételére ismét felhívjam a figyelmet, mert megítélésem szerint e kérdésben lényeges változás azóta sem történt. Annak megvilágítására, hogy országos viszonylatban milyen eredmények lennének várhatók, megemlítettem, hogy eddig 12o középkori oklevelet találtam meg és mentettem meg az elkallódástól, a mohácsi vész utáni időkből származó iratanyag pedig egyre nagyobb értékben és mennyiségben került be a levéltárunkba. Az általam beszállított könyveknek a száma már ekkor meghaladta a 16.000 kötetet, nem is szólva arról a 4o képzőművészeti alkotásról, melyek közt Benczúr, Székely Bertalan, Mednyánszky stb. festmények is voltak találhatok. Javasoltam továbbá, hogy az országosan megindítandó felderítő szolgálat osztassék két részre, éspedig először meg kell menteni az elhagyott ós szétdúlt kastélyok mindennemű közgyűjteményi értékeit, másodszor pedig célirányos lesz átvenni a régi tulajdonosok által még lakott kastélyok anyagát a tulajdonosok önkéntes felajánlása utján, mielőtt kastélyaikat bármilyen okból elhagyni kényszerülnek. E két irányú tevékenységgel olyan hatalmas anyagot lehetne megmenteni és feltárni/ ami mind történelmi, mind társadalomtudományi, művészeti, kulturális és auseális vonatkozásban felbecsülhetetlen jelentőséggel bir. S levelemnek következményeként se Országos Levéltár főigazgatójának felkérésére értakezlstsn is beszámoltam gyüjtőutaa megszervezésről és annak addig elért eredményeiről. Innék SÍ ügynek a szolgálatában a magam hatáskörében ennél többet tenni nem állott módónban. Gyűjtőtevékenységemet természetesen lankadatlanul folytattam tovább* éspedig annál is inkább, mert az általam előre látott események egyes tulajdonosokban megérlelték azt az elhatározást, amelyre egyszer már felkértem, hogy számolván a fejlődés irányával, ajánlják fel közgyűjteményi értékeiket levéltárunknak. É felajánlásokkal, bar azoknak végrehajtása során is slég sok és nehéz feladat hárult reéffl, e helyen nem foglalkozom, mert hiszen mégis esak könnyebb volt sziknek az átvétele, mint a gazdátlanul maradt értékeké. Munkálataim során saeBélysftben mindössze osak egyszer fenyegettek meg a helybéliek s s ténykedésedet