Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

- 13o is mindössze csak egyszer gátolták rövid időre félreértés folytán. Ezzel szemben volt olyan eset is, amikor az elhagyott kastélyba települt volt uradalmi cselédség szándékaimat megértve maga nyújtott segitséget a kutatásban és önként adta át a kastélyból általa elvitt muzeális értékű festményeket és tárgyakat. Mindezek az értékek a vármegyei múzeumban nyertek elhelyezést, mely akkor még szintén megyei intézmény volt. Cyüjtőutamnak rögzitenem kell még egyik igen érdekes részletét. A Benyovszky család iratairól van szó. Magánértesüléssel birtam arról, hogy a grófnak elég nagy terjedelmű családi levéltára van. Ez a tulajdonos azonban mereven elzárkózott minden kísérletem elől, hogy az iratait megtekinthessem, s hiába próbáltam ezt elérni egyetlen bizalmasa, a jogtanácsosa segítségével is. Már az 195o«-ik esztendőt irtuk, amikor kormányrendelet lehetővé tette a magántulajdonban lévő, de nemzeti értékű iratoknak bizonyos korlátok közt a biztonságba helyezését. Ennek a rendeletnek szellemében és némi erélyt is alkalmazva végre sikerült bejutnom abba a helyiségbe, ahová az iratokat elrejtették, éveken világosság és szellőztetés nélkül hagyván e helyiséget, de kitéve a szomszédos konyhából beáramló konyhagőz és nedvesség minden káros hatásának. A zsalugáterek kinyitása és a világosság behatolása után e helyiságben leirhatatlan és soha nem is feledhető látvány fogadott. Egerek és patkányok szaladgáltak az ajtó nyitására, a fény hatására a könyvmolyok ezrei és ezrei lepték el ruházatomat é3 testemet, a mennyezetről piszkos és szénfekete pókhlók csübgtek alá és az iratok közt papirrágó fekete hernyók csúszkáltak mindenfelé mérhetetlen undort és borzadályt keltve. A szoba padlózatán már vastagon terült el az iratok elmállásából keletkezett nedves és porhanyós földréteg, itt-ott tarkitva egy-egy még olvasható levéllel, vagy más irattal. A polcokon.lévő iratanyagban az egerek ós patkányok sok helyen mély árkokat rágtak, részben, vagy egészben megsemmisítvén ez által azoknak használhatóságát. Ilyen körülmények közt kellett hozzá kezdenem ennek az iratanyagnak a megmentéséhez, melynek értékéről a tulajdonosának fogalma sem volt. Három heti keserves munka után 52 kötegre terjedő iratanyagot sikerült innen kimentenem olyan nedves és penészes állapotban, hogy az iratok szárogatásához több heti időre és munkára volt szükség. A megmentett iratanyag összesen 18 fm terjedelmű és 12 darab ismeretlen középkori oklevéllel és a mohácsi vésztől kezdődően országos viszonylatban is rendkivül értékes iratanyaggal gazdagította meg levéltárunkat. Keserves fáradozás talán még soha nem hozott akkora gyümölcsöt, mint ennek a családi levéltárnak a megmentése, jóllehet különböző okok miatt ezt a levéltárat már előzőleg eléggé súlyos veszteség érte. Kétségtelennek látszik azonban az, hogy a nagyobb arányú veszteség akkor következett be, amikor ez a levéltár éveken keresztül a külvilágtól teljesen elzárt állapotba került mindaddig, amig nem sikerült oda a mái' közölt módon bejutnom. Gyüjtőutam további és sokszor még izgalmas részleteiről nem kívánok e helyen többet mondani, bár sok vonatkozásban szolgálhatnának ezek tanulságul. Összegezésül még csak annyit kívánok megemlíteni, hogy levéltárunk a fel-