Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.

- 125 fos jeteményi értékeknek felbecsülhetetlen közművelődési, történeti és tttdetány* lentőségük van és ezért megóvásuk és megmentésük közérdekű feladata Elrendelem tehát, hogy minden község elöljárósága asonnal vegye számba a község területén lévő közgyűjteményi értékeket és azoknak jelenlegi elhelyezéséről és állapotáról személyes felelősség terhe alatt a járási főjegyzőkhöz október hó i.-ig tegyen részletes jelentést, Kg a rendelkezésem ugy a köztulajdonban, mint a magántulajdonban lévő közgyűjteményi értékekre kiterjed. Ezt a rendélkezóseiuet akkor is végre kell hajtani* hogyha ezekot az értékeket a hadi események, a belső átalakulás, vagy kitelepítés során eddig veszteség még nem érte, illetve a pusztulás veszélye ezidőszerint még nem fenyegeti. Az elöljáróságok ugy kötelesek jelentéseiket a szóbajöhető családok, közületek, társulatok, stb. személyes meghallgatása utján megszerkeszteni, hogy a jelentésekből e közgyűjteményi értékeknek mai állapotáról pontos tájékozódást szerezhessek és azt is megállapíthassam, hogy hol ós milyen mértékben lesz azonnali beavatkozásra szükség ezeknek az értékeknek a megmentése céljából. E szempontból különös gondot kell fordítani azoknak a családoknak, közületeknek stb. a levéltáraira, magánlevelezésére stb., akik a vázolt eseményeknek következtében kastélyaikat és a benne lévő közgyűjteményi értékeiket elhagyni kényszerültek, illetve azoknak megőrzéséről a változott körülményeknek folytán gondoskodni egyáltalán nem tudnak. Az érdekelteknek meghallgatása alapján nyilatkozzék a tekintetben is, hogy az elhagyottnak tekinthető anyagon kívül kik óhajtanák közgyűjteményi értékeiket a vm. levéltárnak, illetve múzeumnak örök tulajdonul, vagy örök letétképpen átengedni. A járások főjegyzőit utasítom, hogy e rendelkezésemnek pontos és szigorú végrehajtását a maguk hatáskörében is szorgalmazzák és községeiknek jelentéseit, esetleges észrevételeikkel együtt az adott határidőre terjesszék fel hozzám." Ez a rendelkezésem pontosan meghatározta azokat a teendőket, amelyeknek végrehajtása esetén még szinte el sem képzelhető értékben és mennyiségben lehetett volna megmenteni azokat a kulturális javakat, amelyek levéltári, könyvtári és muzeális szempontból jelentőséggel birtak és nemzeti vagyont jelentettek. Későbbi gyüjtőutam eredményei nemcsak igazolták ezt a feltevésemet, de egyúttal bizonyították azt a szomorú tényt is, hogy szerte e megyében sehol nem akadt egyetlenegy személyi tényező se, aki e vonatkozásban bármit is tett volna, illetve, hogy ne vezetett volna félre ebben a kérdésben nemleges jelentésével. Az történt ugyanis, hogy eme alapvető rendelkezésem ellenére kivétel nélkül minden járási főjegyzőtől azt a választ kaptam, hogy az elöljáróságok jelentései szerint sehol semmi se maradt, minden elveszett, vagy megsemmisült. E lesújtó jelentések vételekor jóhiszeműségemben még nem gondoltam arra, hogy e nemleges jelentések mögött a tenni nem akaró, vagy még inkább a cselekedni nem merő hivatali közönyösség bújik meg nemzeti kincseink mérhetetlenül nagy kárára E félrevezetésen veszett el két esztendő, melynek idején egyre tovább