Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

szerű jegyzéke, esetleg csak fondjegyzék számaiknak felsorolása. - A sorozat másik részében /melyet mintegy "különös részinek nevezhetnénk/ az egyes állami levéltárak ismertetései, útmutatói jelenhetnének meg. Ezek a tipusfondok esetén az általános dolgokra már csak egészen röviden utalnának, hiszen minden ilyennemű tudnivaló az általános részben megtalálható lenne. Annál részletesebben mutatnák be itt az illető levéltárban őrzött fond vagy állagban előforduló, az országos és kivált a helytörténet szempontjából fontos • konkrét adatokat. Kétségtelen, hogy ennek a megoldásnak sok nehézsége van, jóllehet véleményünk szerint talán egyetlen alkalmas módszer mindkét irányú érdek kielégitésére, s ugyanakkor arra, hogy elkerüljük egyazon dolognak 23 helyen, 23-szor több-kevesebb külön-külön elkészitósi időt igénylő megfogalmazásokban való ismétlődését. Ez esetben ugyanis bármely levéltár bármely anyagát az általános rész ós az illető levéltárra vonatkozó kötet együttes alkalmazásával tökéletesen be tudnók mutatni. Persze, nyiltan ki kell mondanunk, hogy kétségtelenül könnyebb megoldás fondként és állagonként 15-2o soros, köztudott általánosság elmondása, melyek azonban sem az általános vonásokat nem bontják ki, sem a helyi adatokat nem mutatják ki, de néhány jogi vagy igazgatási kézikönyvre támaszkodva, gyorsan elkészíthetők. Ha viszont ennél jobbat adni nem tudunk, ugy véljük, ennél még a fondjegyzék alapján rendszerezett és helyenként kiegészített alapleltárak közzététele is többet ér, legalábbis még kevesebb időt igényel. Ha azonban valóban időtálló és színvonalas munkát akarunk végezni, ezt az utat nem választhatjuk. Mert akkor, amikor már tudományosan rendszerezett áttekintés áll rendelkezésünkre, fOndjaink és azokon belül állagaink egymás közötti összefüggésének megállapításához, s amikor már tudjuk a forrásokat és módszereket, melyeknek segítségével az anyagot színvonalasan is ismertethetjük, ez az eljárás anakronizmusnak •tűnhet és sokban felesleges pocsékolása a kvalifikált tudományos munkaerőnek is. Ugyanilyen szakosított módszerrel kellene megoldani a nemzeti érdekű magánlevéltárak /vagyis gyakorlatban az egyházi levéltárak/ anyagáról éveken át készült, nagymennyiségű segédletanyag kiegészítését, egységesítését és közrebocsájtását is. Ugy véljük, ennek az anyagnak jelentőségét nem " kell külön magyaráznunk. Olyan társadalmi-politikai viszonyok között, mint amelyek a felszabadulásig a magyarországi állapotokat jellemezték, s melyekben az egyházaknak kifejezett és széles közjogi hatáskörük is volt, a történelmi kutatásnak az egyházi levéltárak anyaga országos történeti szempontból is - hogy a helytörténeti, vagy gazdaságtörténeti szempontokról, mely utóbbiaknak a hatalmas római katolikus egyházi vagyon ad jelentőséget, ne is beszéljünk - semmivel sem kevésbé fontos forrásai, mint bármely más államigazgatási vagy magángazdasági szerv iratai. 1951 óta éveken keresztül, igen helyesen, jelentős állami anyagi ráfordítás eredményeképpen e magánlevéltárak