Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

. 7legnagyobb részéről segédletek kisültek. Maguk az egeket létrehozott egyházi szervek azonban felekezetenként általában teljesen azonos funkoiókat látnak el - ha e funkcióknak irattári vetülete esetleg többé-kevésbé eltérő formájú is. ügy Teljük, hogy jelenlegi formájukban az ezeknek, a tipusfunkoiók által nyújtott összefüggéseknek figyelembevétele nélkül, a munka kezdetén, annak pillanatnyi sürgőssége folytán nem mindenben teljesen tisztázott s menetközben is változott szempontoknak alapján készült segédletek még inkább osak első fogalmazványnak, döntő jelentőségű alapanyagnak tekinthetők, mintsem megnyugtatóan lezárt és már minden további nélkül felhasználható segédleteknek. Használhatóvá tételük ugyanosak az egyes felekezetekre megfelelően szakosított egy - egy szakelőadó beállításával képzelhető el a legracionálisabban. Ezeknek feladata először a meglévő segédletek szisztematikus felmérése, teljességüknek megállapítása, majd az egész felekezet anyagára vonatkozó feldolgozás egységes szempontjainak kidolgozása kellene hogy legyen: ennek elvégeztével kerülhetne sor /ugyancsak az ő munkájukkal/ maguknak az egyes levéltári intézményekről készítendő segédleteknek konkrét elkészítésére/ és esetleg - felekezetenként - a közös jellemvonásokat a területi állami levéltárak útmutatóinak "általános részeként javasolt bevezető kötethez hasonlóan külön kötetben történő meghatározására/. 4./ A szakosítás munkamódszerének azonban nemcsak itt, az általános, tehát az egész állami levéltári hálózatra vagy levéltári intézmények valamely csoportjára, s azok egész anyagára kiterjedő segédletek készítésének szervezésénél kell érvényesülnie. Érvényesülnie kell abban is, hogy a következő tervperiódusban komoly figyelmet kellene fordítanunk országos tematikus - vagyis fenti kategóriáink szerint szakirányúnak is nevezhető - segédletek kidolgozására és megjelentetésére is. Olyan segédletekre gondolunk, melyek nem valamely levéltári intézmény vagy azon belüli szervezeti egység kereteibe illeszkednek bele - mint eddigi segédleteink, melyek vagy valamely OL szekció, vagy családi lejLéltár, vagy állami vagy egyházi levéltári intézmény kereteihez alkalmazkodtak, - hanem meghatározott tematikus szempontok szerint az egész állami levéltári anyagot /esetleg az egyházi levéltárak anyagát is bevonva/ tárják fel, az őket őrző levéltári intézményektől függetlenül, azokat csak másodlagosan véve figyelembe. Hogy ez a módszer milyen lehetőségeket rejt magában, arra vonatkozólag két olyan tematikus munkálatra kívánunk utalni, melyeknek megkezdésével a levéltárak annakidején úttörő szerepet játszottak, a munkák idő előtti s rendszertelen abbahagyásával és torzóvá válásával azonban ma az a veszély fenyeget, hogy e meglehetősen nagy idő- és munkaerő-ráfordítással végeztetett munkák gyümölcseit nem fogjuk tudni betakarítani, és így sok más mellett elesünk az ezzel kétségtelenül együtt járó nagy és éppen a levéltári szakmunka megbecsülését biztosítható erkölcsi haszontól is. Az egyik ilyen munka, a feudáliskori összeírások katalogizálása, szépen indult, ma azonban már csak hellyel-közzel és vonta-