Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során ; Gyűjtőúton Tolna vármegyében, 1942–1950 / 117–131. o.
- 122 telén záradékkal, hogy az alárendelt szervei csak adott esetben Toltak kötelesek a rendelet értelmében eljárni. Sz a helytelen és lélektelen intézkedés a családi eredetű közgyűjteményi értékek Tádéimét eleTe kizárta azoknál a családoknál, aaelyek még a kastélyaikban székeltek ós semmiféle rendelkezést nem tartalmazott azok értékeire vonatkozóan sem, akik már előzőleg elmenekültek, Tagy kastélyaikhói valamilyen ok miatt kikerültek és igy közgyűjteményi értékeik már a rendelet megjelenésekor a valóságban a teljes pusztulás előtt álltak, g léleknélküli és sablonos hivatali intézkedésnek aztán nem is lett egyéb eredménye, ami egyébként önmagéban véve is jellemző, hogy a vármegye területéről mindössze 15 község előljárósí'.,a küldött be egyöntetűen nemleges jelentése Egyetlenegy helységben som akadt egyetlen egy tanult fő se, aki a valóságos helyzetre s annak várható következményeire e vonatkozásban felhivta volna a figyelmet. Ezt követően a vármegye alispánja ugyancsak a varmegye hivatalos lapjában felhivta alárendelt szerveinek a figyelmét az ideiglenes nemzeti kormánynak a magángyűjtemények védelme tárgyában kiadott 445o/1945.M.E.sz. rendeletére 1945. évi augusztus hó 8.-án a nélkül, hogy ezen túlmenően bármilyen érdembeli intézkedést tett volna ezeknek a nemzeti értékeknek á tényleges megvédésére, holott ezeknek részbeni pusztulása, illetve nagymérvű veszélyeztetettsége eléggé köztudomású lehetett. A hivatkozott kormányrendelet alapján a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az 1945. évi augusztus hó 31.-én 41.712/1945. sz.a. kiadott rendeletével Tolna, Baranya és Somogy vármegyék területén a veszélyeztetett magánlevéltárak,magánkönyvtárak sminden egyéb nemzeti értékű gyűjtemény és műkincs védelmét és megmentését a Dunántúli Tudományos Intézetre bizta a helyett, hogy e feladat érdemleges végrehajtására a vármegyéket kellő hangsúllyal és eréllyel egyszerűen utasitotta volna. A Dunántúli Tudoraányos Intézetnek ugyanis egy ilyen nagy horderejű és rendkivül széles területre kiterjedő feladat kellő ellátásához minden jószándéka ellenére sem volt meg sem a személyi, sem a dologi felkészültsége attól eltekintve, hogy ez a megbízatása tulajdonképpen már eleve elhibázottan történt. Ennek az intézetnek sem hivatása, sem jogcíme nem lehetett ahhoz, hogy három vármegye levéltéri, könyvtári ós muzeális értékeit magához vegye ós magánál összpontositsa. Az emiitett miniszteri rendelkezésnek elhibázott voltát sem maga az intézet, sem a vármegyék nem ismerték fel s ennek megfelelően e kérdés megoldása során vajmi kevés eredmény mutatkozott, A Dunántúli Tudományos Intézet minden esetre igyekezett jőszándókkal teljesiteni kapott megbízatását ós ad 45/1945.sz.a. Tolna vármegye alispánjához intézett átiratával 1945. évi szeptember hó 28 -án programjának megvalósításához a vármegyének komoly támogatását kérte, amit az alispán jó néhány heti késéssel az alárendeltjeihez intézett szokványos rendelkezéssel meg is adott, a nélkül természetesen, hogy ettől a rendelkezéstől határozott intézkedések hiányában komoly eredményeket lehetett volna várni. Ezt követően az Országos Levéltár is leiratot intézett 1945. évi Október hó 19 -ón a megyei levéltárakhoz és 9 pontban kért választ a levéltárak