Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁR A NEMZETKÖZI ÉLETBEN - Maksay Ferenc–Sashegyi Oszkár: A levéltár és az agrártörténet / 107–114. o.

- 111 sának irányításával. Az egyes kamarai regisztraturai állagokhoz mutatók készültek, az irattárban. A magánkézben volt uradalmak fondjai a birtokos családok levéltáraiban maradtak fenn. E levéltárak differenciáltsága kortól és a levéltár nagyságától függően különböző. Egyes családok levéltárai a 13-14. századig nyúlnak viszsza, fOndjaikban a polgári forradalom /1848/ sem okozott minden esetben törést. A legnagyobb birtokú családok a kincstárihoz hasonló birtokigazgatási Bzervezetet építettek ki, egyes uradalmaik gazdálkodásának központi irányítására és ellenőrzésére a 18-19. században gazdasági igazgatóságot /jószágkormányzóságot/ állítottak fel. Ezek fondjaihoz irattári segédletek állnak rendelkezésre. A középbirtokos családok levéltáraiban a birtokgazdálkodásra vonatkozó iratok sok esetben a családi iratokkal össze vannak vegyitve, néha időrendben /az ilyenekhez segédletek nincsenek/, modernebb rendezés esetén külön állagokban helyezkednek el /ezekben lajstromok, vagy legújabb időben készült levéltári repertóriumok könnyitik meg a kutatást./ Kisebb birtokú . családok levéltáraiban csak kisebb mennyiségben maradtak fenn birtokgazdálkodásra vonatkozó iratok. A testületi jellegű birtokok közül a feudalizmus és a kapitalizmus korában az egyházi birtokok a legfontosabbak. Ezek fOndjaival hasonló a helyzet, mint a magánbirtokokéval. A központi birtokigazgatást az egyes püspökségek, érsekségek területén is külön gazdasági szerv látta el /18-2o. század/, ezek közül néhánynak fondja a második világháború folyamán elpusztult. A megmaradtakhoz általában irattári segédletek állnak rendelkezésre, egyesekhez a legutóbbi években levéltári repertórium készült. Közbirtokosságoknak csak elvétve maradtak fenn levéltárai /19. század/, ezekben csak kis mennyiségben található gazdasági jellegű iratanyag. A szocialista átalakulás, a termelési viszonyok megváltozása a mezőgazdasági üzemek fOndjainak kontinuitását is megtöri. Az 1919. évi Tanácsköztársaság idejéből megmaradt a termelőszövetkezetek fondjainak néhány töredéke. Az 1945 után alakült termelőszövetkezetek és gépállomások fondjai folyamatosan kerülnek levéltári őrizetbe; ugynez a helyzet az állami gazdaságok iratanyagával is. Nem földműveléssel foglalkozó önálló mezőgazdasági üzemek csak a 19. században alakultak az országban. A feudális kornak nem voltak olyan uradalmai, amelyekben földmüveléssel ne foglalkoztak volna, legfeljebb olyanok, amelyekben az erdőgazdálkodás vagy a szőlőgazdaság dominált a szántógazdálkodással szemben /pl. a munkácsi uradalom hatalmas erdőségekkel, a szőlőkben bővelkedő hegyaljai Rákóczi-uradalom, stb./. Az erdőgazdaságra, szőlőmüvelésre stb. vonatkozó iratok tehát a mezőgazdasági üzemi fondokban keresendők. A magyar kamara a 18. században létrehívott néhány bizottságot /Commissio in negotio propagationis equorum.Commissio implantationis silvarum/ a kincstári birto-