Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 114 állást s igy Kélóczy Mihály távozása után úgyszólván gazdátlanul tengődött az archívum az egymással gyakran ellentétes intézkedések zűrzavarában. Az iratanyag legnagyobb része a régi nedves helyiségekben várta jobb körülmények közé való jutását, mig kisebb hányada szerencsésen, még az átalakulást megelőzően felkerült az emeleti uj levéltár félbemaradt állaványzataira. A megye levéltára csakhamar lomtár jellegét öltötte magára. Mindennemű használati tárgyat, amelyre különösebb szükség nem volt, itt kellett elhelyezni '..'' megőrzés céljából. A hivatalos költségen szerzett régi mérnöki eszközöket és készleteket is többek közt ide utalták be.

46/ Ezzel szemben a levéltári értékkel bíró térképeket a megyefőnökség összeszedette és elvitette. A levéltári teendőket a kormánybiztosság levéltárnok! és kiadóhivatala, 1851-ig Farkas Kálmán lajstromozó látta el a maga módján, bár ideje sem volt nagyon ilyesmire a rengeteg adminisztráció miatt. Még súlyosabb csapást jelentett az archivum szempontjából a birodalmi kormány azon rendelete, mely a közigazgatási hatóságoktól elvett levéltárakat az igazságügyi minisztérium, még pedig a cs. kir. bíróságok hatáskörébe utalta. Már a Helytartótanácsnak a vármegyei levéltárban működő személyzetről kért előzetes kimutatása /név, beosztás, fizetés, kinevezési okmány/

4

'' is sejtette, hogy ennék a lépésnek további következményei lesznek. Az 1852-ben beállott helyzet azután már minden kétséget eloszlatott. Jóllehet Győr megye a nemleges jegyzék kapcsán jelentette, hogy már három év óta nincsen levéltári személyzete, a kiadott utasítások a levéltár kezelőit a bírósági tisztviselők sorába osztották és a győri cs.kir. törvényszék /Landesgericht/ felügyelete alá helyezték. A beérkező iratanyg rendezése, mutatózása most már teljesen szünetelt. A levéltárnoki és kiadóhivatalból átvedlett kancellária csak a folyó iratkezeléssel ~ törődött s bár maga a megyefőnök is sürgette a levéltárosi állás betöltését, sőt külön levéltári irnok munkába állítását, a felterjesztések válasz nélkül maradtak. Ugyanakkor a győri Landesgericht elnöksége felszólította a vármegyét, hogy levéltárát záros határidőn belül adja át igazolt megbízottjának. Az átvétel lebonyolításának gyorsítása céljából külön napidijast kellett alkalmazni. A soproni főtörvényszék rendeletére Schluttenberg Albert ülnök vette át 1854-ben az archivum anyagát. 48

' A végrehajtás gyakorlati keresztülvitele eléggé nehézkes lehetett, mert csak a következő esztendőben jelentette a megyehatóság az átadás tényleges megtörténtét. A szűkszavú feljegyzések a részletekről hallgatnak, de igy is bizonyosra vehető, hogy ez a "tényleges átadás-átvétel" csak formai volt, mert a bírósági szerveknek semmi esetre sem állhatott rendelkezésére olyan nagy helyiség, amelyben a levéltár tekintélyes anyagát el tudták volna helyezni. A külvilágtól elzárt s - lelakatolt ajtók mögött őrzött iratok sorsáról senki sem gondoskodott s csak a,nemzeti érzület megerősödésének, túlsúlyra-jutásának köszönhető, hogy a levéltár talán legmostohább időszakának tartama nem nyúlt túlságosan hosszura. Az októberi diploma visszaállította a vármegye önkormányzatát és vele együtt az archivum is újból a megye kezelésébe került. Az irányadó körök a jogfolytonosság elvét hangoztatták s ezt a tisztikar megválasztásánál is érvényesíteni kívánták. Levéltári vonalon azonban Kálóczy Mihály időközben bekövetkezett elhunyta folytán uj embert kellett választani, még pedig olyat, aki meg tud majd birkózni az elmúlt évtized elhanyagolt levéltári szakfeladataival. Az 1861. január hó 7-én tarto

tt tisztújítás al

kalmával_ a közgyül^a. Mth KárplxJiszteletbeli aljegyzőt 46/ Megyefőnökség jegyzőkönyve. 1850/3768. sz. 47/r Megyefőnöki iratok. 852/492. sz. 4 Megyehatósági elnöki iratok. 1854/448.sz.