Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Kanyar József: Bulgáriai tanulmányutamról / 91–96. o.
* - 92 sével /Aleksiew/, a levéltári munka centralizálásának a kérdéseivel /Angel Todorov/, az iratok összefüggését hirdető elvi állásponttal /Kuzmanova/, és a bolgár levéltárügy török alóli felszabadulása /1878/ utáni helyzetének az ismertetésével foglalkoztak /Péter Mijatev/. Hirt adva arról a nyolcvan esztendőről,/1878-1958/ f amelyben jóval többet publikáltak a bolgár levéltárosok, mint amennyit a levéltárak ügyével törődtek. Tették ezt akkor, amikor szinte hétévenként semmisültek meg az irattárak, amikor a levéltárak - minden tudományos intézmények szerény Hamupipőjeként - teljesen népszerűtlenül háttérbe voltak szőritva. Néhány baedeker, utleirás és bolgár utiszótár áttanulmányozása után ültem múlt év októberének második felében az IL 14-es repülőgépre, A házigazda: a Bolgár Kulturkapcsolatok Intézetének a figyelme érkeztemre a szófiai repülőtérre küldötte L. Szecsanovot, az Intézet magyar referensét és Mindcevet, a levéltári főosztály módszertani szektorának vezetőjét, hogy társaságukban, a szédületes iramban fejlődő és csaknem a repülőtérig kiépülő főváros szivében felépitett luxusszállóba: a Balkánba vigyenek elszállásolásra. Mindenki előtt ismeretes, hogy az élménygazdag idő, százszoros gyorsasággal rohan ki az ember kezei közül. így rohant az idő akkor is, a nyárvégünknek beillő bolgár őszben. A megérkezés másnapján már a belügyminisztérium levéltári főosztályának vezetőjénél: Aleksiewnél és az Országos Levéltár 200 éves jubileumáról nálunk is jól ismert helyettes vezetőnél: Nedjalkovnál zajlott le az első találkozó barátságos eszmecsere és a bolgár-magyar levéltári kapcsolatok ápolását Őszintén megalapozni törekvő beszélgetés keretében. Ettől kezdve naponta 5-6 órás megbeszéléseken cseréltük ki egymás véleményét, mindennap más-más vezető kollegának lépve át a küszöbét, más- ós más levéltárat tekintve meg. Harmadnap már Nedjalkov tájékoztatott Bulgária 30.000 érettségizett irattárosának a munkásságáról. A fiatal bolgár levéltárügy számos eredményt tud már felmutatni, amelyek közül igen kimagasló az a hősies erőfeszítés, amelyet az irattárak helyzetének megszilárdítása terén végeztek a felszabadulás után, de végeznek napjainkban is. Az irattárakban a korábban mutatkozó iratpusztitó visszásságokat a határozott és erőskezű központi intézkedések megszüntették. Az állami levéltárak a szocialista okmányok védelme érdekében az irattárakat rendszeres és alapos ellenőrzéseknek vetették alá. Nem ritka az olyan levéltárigazgatő, akinek három hónapos kiszállással egybekötött irattári ellenőrzés is szerepel évi tervmunkájában. Uj irattári rendszerükben a szovjet irattári rendszert tették magukévá, ahogy levéltári rendszerük is országosan és egységesen a "fond, opisz és gyelo" szisztémához igazodik. A hivatalokkal és vállalatokkal a férőhelyhiánnyal küzdő levéltárak szocialista szerződést kötöttek az iratok megőrzésére és szakszerű kezelésére. Minden irattermelő szervnek van irattári alapszabályzata. ; Mig a minisztériumok és a megyei tanácsok tiz évig őrzik irataikat - bár a gyakorlat kevesli e tiz esztendős őrzési időt - , a községek és a termelőszövetkezetek csak 5 évig tartják irattáraikban a dokumentumokat s utána adják be - az évenként megejtett és ellenőrizett selejtezés megtörténte után - a levéltárba. A foto, fonó és kinő "anyagok" őrzési ideje 3 év. E dokumentumok őrzését is egy minisztertanácsi határozat a levéltárak hatáskörébe utalta 1952. ápr.1.-től. A levéltárak leggyakoribb és legidőigényesebb munkájának az iratok szétválasztását, csoportositását, selejtezését tartják. E cél érdekében a levéltári főosztály nyomtatott instrukciókat adott ki, 7-8 féle tipuslistát, amolyan - a tudományos tanács által jóváhagyott - selejtezési ügykörjegyzékeket. Az iratok őrzésének egyik alapelve az, hogy az eredeti iratokat mindig az irattermelő szerveknél kell megőrizni, mig a felfelé küldött jelentéseket csak a felettes hatóságok irattáraiból lehet, vagy kell kiselejtezni.