Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - IRATTÁRI MUNKA - Nemesházi Károly: Elgondolásaim az irattárosképzésről / 110–111. o.
- 111 neti anyagot képvisel. Ennek kezelése nagyobb felkészültséget igényel! Az eddigi irattárosképzés csak a legszükségesebbre szoritkozott, csupán az alapokat rakta le, ez pedig nem elégséges. Ha az irattárosi állást ilyen közép- vagy felsőfokú képesitéshez kötnék, a különböző szervek irattárosai nagyobb megbecsülést kapnának a vezetőség részéről és az irattári anyag kezelését is komolyabban foghatnák fel. Ma még bizony az irattáros munkáját sok helyen lenézik, de legalábbis az a helyzet, hogy nem becsülik eléggé. Ha a levéltár az a felsőbb szakmai fórum lenne, amely képviselné az irattárat is, az irattárosok érdekeit is - természetesen csakis olyan irattárosokról beszélek, akik munkájukat szívvel-lélekkel végzik - ez volna az igazán egészséges együttmüködés! A középfokú tanfolyamot illetően az az elgondolásom,hogy például 1900-tól 1945-ig ismertetné az iratanyagot, s hogy ebben az időben milyen szervek működtek az országban, mi volt a hatáskörük, egymással való összefüggésük. Bizony nagyon sokszor előfordul, hogy régi iratokat, sőt egész irattárakat lelnek fel, s ha az irattáros nem eléggé képzett, nincs tisztában annak értékével /tisztelet a kivételnek!/ minden további tudakozás nélkül megsemmisíti, vagy megcsonkítja az anyagot. Persze sok .esetben nemcsak ott keresendő a baj gyökere, hogy az irattáros "képzetlen". Hanem igen sok helyei 1 az irattárosra sok minden egyéb feladatot is biznak, s nem tud iratanyagával elég behatóan foglalkozni. A középfokú tanfolyamról kiadott levéltári bizonyitvény talán megerősitené az irattáros pozícióját, s elérhető volna az, hogy az irattáros valóban az legyen, ami: az iratok kezelője, gondozója, - nem pedig ezer egyéb tennivalóval megterhelt, ezerfelé rángatott "mindenes". Ami pedig a felsőfokú tanfolyamot illeti, annak tananyagába már fel lehetne venni 1900 előtti iratokat is, rávilágítani azok történeti, tudományos értékére, - kezelésük módjára, felismerésük lehetőségeire. Ezen tanfolyamon tanulhatnák meg azt is az irattárosok, hogy külföldön milyen körülmények között dolgoznak kartársaik, hogyan őrzik az egyes szerveknél az iratokat, milyen segitséget kapnak felettes hatóságaiktól és a levéltáraktól az irattárak kezelői. Szerény véleményem szerint a levéltár megfontolhatná ezeket az elvi szempontokat, s kidolgozhatná mindkét tipusu tanfolyam anyagát. A felsőfokú tanfolyam elvégzőiből esetleg a levéltári kezelők kerülhetnének ki,de legalábbis olyan szakképzett irattárosok, akik kisebb szervek, vállalatok irattározási munkáihoz szakszerű tanácsokat adnának, az ott folyó rendezési, selejtezési munkákat elsődlegesen ellenőrizhetnék.Ök lennének az igazi "összekötő láncszem" levéltár és irattár között! Az sem közömbös, hogy a levéltár dolgozóit mennyi fölösleges adminisztrációtól, ügyesbajos eljárástól, magyarázkodástól mentenék meg ezek a magasabb képesítést nyert irattárosok. Szeretném, ha javaslataimat vitára bocsátanak, s ahhoz irattáros kartársaim éppúgy hozzászólnának, mint a levéltár illetékesei. Mert ugy gondolom, hogy mi, akik a gyakorlat emberei vagyunk, néha ösztönző elgondolásokkal segitségére tudunk lenni az elmélet embereinek is és helyes együttműködésünk nemcsak az ügyviteli irattárak, hanem a történetivé érett iratanyagok jobb gondozását szolgálná.
