Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - A LEVÉLTÁR A NEMZETKÖZI ÉLETBEN - Padányi Gulyás Gyuláné: A Hetedik Levéltári Kerek Asztal Konferencia beszámolója, Madrid, 1962. / 81–95. o.
- 91 vélemény szerint az különbözteti meg a kétféle anyagot egymástői, hogy a levéltári dokumentum "unikum", egyetlen példány. Arra a módszerbeli kérdésre, hogy a levéltárak anyaga vala mely_szerveg egység részének tekint endő-e, a könyvtáraké pedig elszigetelt , vagy individuális egységeknek, - különböző válaszok érkeztek. Csak az érdekesebbjét emiitjük a referátum összegezéséből. A hollandok ugy látják, hogy ha a levéltári dokumentumok valamely szerves egység részei, a könyvtáriak valamely gyűjtemény összességébe, tartoznak. A szovjet , svéd , magyar és újzélan di válasz ugy fogalmazza a problémát,hogy a módszertani megkülönböztetés az illető anyag kezelésében mutatkozik meg, nem pedig abban, hogy melyik intézmény őrizetében van. Arra a kérdésre, hogy egyes elszigetelt levéltári dokumentumok könyvtárba kerüljenek-e , Irán , és Luxemburg kivételével mindenki nem-mel válaszolt. Svédorág ág azonban megjegyzi, hogy ha a könyvtárosoknak szegeznék ezt a kérdést, bizonynyal eltérő választ kapnának. Magyaroszágon a proveniencia nélküli darabokra a könyvtár tart igényt. A szovjet és a svéd vélemény szerint levéltári dokumentumot csak levéltári szempontok szerint és módszerrel szabad kezelni. Az USA véleménye: az elszigetelt levéltári dokumentum helye a levéltár, itt azonban külön, elszigetelt darabként kell kezelni s nem szabad mesterségesen besorolni valamely sorozatba, A vélemények döntő többsége szerint az egyedülálló levéltáró dokumentumok, pl. levelek, amelyek semmiféle fondhoz sem tartoznak, levéltárban őriztessenek, azonban könyvtári módszerek szerint. Könyvtári anyag gyakran kerül levéltárba , hiszen a levéltári intézmények szakkönyvtárral is rendelkeznek. Speciális eset a könyvritkaságoké, ezeket - mint a' francia válasz pontosabban közülirja - csak akkor fogadhatja be a levéltár, ha valamely szabályosan bekerülő fond szerves tartozékai, vagy ha az illető városban /a levéltár székhelyén/ nincs megfelelő tudományos könyvtár t vagy ha van is ilyen könyvtár, de az a kérdéses könyvritkaságról lemond. A forditott eset: vagyis levéltári dokumentum /éspedig többnyire magányos, egyedi példány/ könyvtári Őrizetbe kerülése már gyakoribb. És ezt a levéltárosok sérelmezik is! Ujzélandban , ahol területi levéltárak nincsenek, a könyvtár jogosan fogadja be a levéltári anyagot. Az angol és északamerikai példa is indokolt:a levéltári selejtezésekből kikerülő anyagot veszi át egyes esetekben a könyvtár. De a francia , hollan d, szovjet válaszokból egy harmadik eset is kitűnik: amikor a könyvtár levéltári dokumentumokat vasáról, ilyeneket ajándékba kap vagy örököl. Elvben csak magánlevéltárakról lehet ilyen esetekben szó, de tudjuk jól, hogy még jóhiszemű kereskedőknél, magánosoknál is sokszor lappanganak olyan dokumentumok, amelyek valamely közlevéltár szerves részei. Az ilyenek felkutatása, megvétele a levéltár feladata volna, ehhez azonban nem mindig rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel. E kérdés még a legtöbb országban törvényes szabályozásra vár. Levéltár é s könyvtár közötti cserekapcsolat igen sok helyütt csak kivételes esetként jön számba /Anglia , Franciaország , Irán , USA/, másutt időnkint előfordul /Ausztria , Hollandia, Jugoszlávia , üjzéland/ , néhány országban pedig egyelőre csak mint óhajt emiitik /NSzK , Törökország/ . A Szovjetunióban leszögezték, hogy a levéltárnak jogában áll levéltári dokumentumokat* tradicionális őrzőhelyüktől, a könyvtártól, visszaigényelni. És általában ez az eset a gyakoribb: amikor a könyvtár levéltári iratokat ad vissza. Ez korántsem jelenti azt, mintha a levéltár kevésbé volna liberális, hanem azt, hogy a tudományos intézmények sorában a levéltár szervezete meglehetősen későn alakult ki. Természetesen előfordul, hogy a levéltár küldi könyvtári őrizetbe a birtokában volt könyvtári anyagot, mint a spanyol országos levéltár a régi monostori kódexeket /ez esetben is azonban inkább cseréről beszélhetünk, amely az inkvizíciós iratok levéltárba ke-
