Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - A LEVÉLTÁR A NEMZETKÖZI ÉLETBEN - Padányi Gulyás Gyuláné: A Hetedik Levéltári Kerek Asztal Konferencia beszámolója, Madrid, 1962. / 81–95. o.
- 88 Fényképfelvételek kötelespéldányai Ismer-e ilyet a levéltár? - hangzott a következő kérdés. Általában nemmel válaszolt rá mindenki, noha elismerték, hogy a fényképnegativok, amennyiben valamely fond részei, levéltárba gyűjtendők. Lengyelország levéltárai az állami fényképügynökségek felvételeinek negativjait, az argentin levéltárak pedig az ország neves személyiségei, az ország története szempontjából érdekes rajzokat.festményeket és fényképeket gyűjtik. Hangos-dokumentumok levéltárba tartozását elvben a keletkezés körülményei döntik el, "átfedés".határeset azonban bőven adódik. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy effajta dokumentumok sajátos őrzési feltételeket kivannak, a ezért például Magyar ország nem is tartja kívánatosnak a "hangos anyag" koncentrálását. Érdekes a dán Történeti, film- és hanglevéltár példája, amely, válogatott lemez- és filmanyagon, továbbá hangszalagon őrsi valamennyi dán művész hangját; ez a gyűjtemény korábban /1913-tól 1943ig/ a királyi könyvtár, majd a nemzeti múzeum birtokában volt, s a múzeum tiltakozása ellenére került a levéltár őrizetébe. Ha valahol, ugy ezen a területen nehéz csak igazán eldönteni a dokumentumok hovatartozandóságát. Spanyolorszagb an, ahol könyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok valamenynyien egy közös testület tagjai, s egyazon minisstérium alá tartoznak, a felmerülő nehézségeket hatalmi szóval oldják meg. Franci aor szágb an a levéltári anyag tartozékaként begyűjtött hangos dokumentum a levéltáré, valamely kiadvány kapcsán lótrejot-t hangos anyag a könyvtárigazgatóság alá rendelt hanglemeztárba kerül, mely egyszersmind a "szó múzeuma" is. A Szovjetunióban a régi gramofontekercsek levéltári anyagnak tekintendők. A lemezek és hangszalagok eredetije, plusz egy másolata, amennyiben művészi vagy politikai értéket képviselnek, levéltárba gyűjtendők, további kópiáikat szükség szerint a lemezgyárak, rádió- és televizióstudiók, kultúrházak és muzeumok őrzik, de semmiképpen sem kerülnek könyvtárba. A hanglemez-kötel espéldány fogalma, a szó valódi értelmében, a legtöbb országban ismeretlen. Kivétel Franciaország , Luxemburg és Spanyolország . E két utóbbi államban speciális könyvtári osztályok gondozzák a lemezeket, Franciaországban pedig a Hanglemeztár. An gliában a kötelespéldány-szolgáltatás kiterjesztését a kereskedelmi filmekre és lemezekre 1956-ban a parlament elvetette. Magyarországon szinte kizárólag zenei hanglemezekről beszélhetünk, ezekből a gyártó cégek az Országos Széchényi Könyvtár zenei osztálya részére példányokat biztosítanak. A legtöbb, országban a szerzői jogvédelem rendelkezései és keretei szabályozzák e kérdést. A rádió hangosarchivuma A rádióstársaságok csaknem mindenütt maguk őrzik saját felvételeiket. A magáncégek esetében ez azzal a sajnálatos hátránnyal jár, hogy vajmi keveset tudhatunk meg őrzési, leltározási, selejtezési módszereikről. Az NSzKban a magán adóállomások / és itt csak magáncégről beszélhetünk!/ külön hangszalag-archivummal rendelkeznek. Bajorországban például az érdekesebb szalagokat lemezre teszik át. Frankfúrban külön testület gondoskodik a hangos dokumentumok katalogizálásáról, s őrzi az egykori Reichsrundfunk Gesellschaft és az elődjeként tekintendő ügynökségek háborút túlélt anyagának másolatait. Az USAban a rádióstársaságok hőszolgáltatási kötelezettsége azonos a levéltárakéval. A Szovjetunióban hasonló elvi alapokon, a levéltárak selejtezik ^
