Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Varga Sándorné: A magyar levéltárak második 5 éves tervének irányelvei / 72–86. o.
gának kell keresnie és megtalálnia, mert uniformizált eljárásokra természetesen nem szabad gondolni. A felhasználandó módszer területenként kell, hogy változzék.Nyilván lesz olyan terület, ahol a felhasználás legjobb formáját egy kiállitás rendezése fogja jelenteni, másutt forráskiadvány, különleges segédlet, vagy feldolgozó tanulmány fogja ezt a szerepet játszani. Levéltárainknak igy a levéltári források felhasználását illetően a kisérleti intézetek szerepét is vállalniuk kell, a felhasználás uj meg uj módszereinek kell megszületnie. S hogy e munkánk valóban eredményes legyen, ahhoz az állami levéltárak egységes szervezete kiváló lehetőséget ad. Hálózatunk központositott voltában rejlő nagy lehetőségeinket - melyekkel eddig nem éltünk eléggé - a jövőben az eddiginél jobban ki kell használnunk. Az a körülmény, hogy az egységes szervezetünk révén a felhasználásra tervbe vett anyagokat, kidolgozni szándékolt témákat az egész országban egyszerre, egységes módeszerekkel kutathatjuk és igy szükség esetén rövid idő alatt végezhetünk országos kiterjedésű munkát, olyan lehetőséget ad számunkra, melyekkel az országban más hasonló tudományos intézmények nem igen rendelkeznek. Kézenfekvően felvetődik ezután a következő tetszetős megkülönböztetés: a levéltárt munkában tehát a felhasználás az igazi tudományos munka és ennek előkészítése pedig csupán valamiféle alsóbbrendű segédszolgálat. Ez a megkülönböztetés teljesen téves, Véleményünk szerint valamely munkafajta tudományos voltát sohasem önmaga a munka fajtája határozza meg, (Ilyen értelemben általában nem is beszélhetünk kategorikusan tudományos és nem tudományos munkafajtákról. ) Valamely munkafajta tudományos voltát csupán a végzése során szükséges és felhasznált módszerek tudományos volta alapján lehet meghatározni, Az a körülmény, hogy minden levéltári munka alapvető céljának az anyag felhasználását tekintjük, egyáltalában nem jelenti azt, hogy csak ezt tekintjük a levéltáros egyetlen tudományos tevékenységének. Sőt ellenkezőleg; olyan területeken is tudományos módszerek bevezetését és alkalmazását, esetleg korábbi módszerek tudományos felülvizsgálatát tartjuk szükségesnek, amelyeken néha már a munka érteimét elhomályosító rutin uralkodik. Ha az anyag felhasználását valóban felelősségérzettel tekintjük a levéltári munka alapvető céljának, ez elsősorban az odáig vezető ut: a rendezés, a selejtezés, a segédletkészítés munkájának elmélyültebbé, tudományosabbá tételét jelenti. Mindenekelőtt azt, hogy