Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 50 Budapesten, a fővárosban működő levéltárak illtékességi körének pontos elhatárolásánál is vannak feladatok még. A szervjegyzékek mégis biztosítják az eddig sokszor csak alkalomszerű ellenőrzések megjavitását, azt tervszerűvé teszik. A fejlődés ezen a vonalon sem volt egyenletes. A szervek minimumjegyzékét a gyakorlati munka az egyes levéltárakban már évek óta valamiképpen kialakította. Bizonyos, hogy a levéltárak ma már egyre kevesebb időt pazarolnak az értéktelen iratokra. Mégis több helyen megvalósult a dosszié-nyilvántartás, amibe egy-egy szerv ellenőrzésének, selejtezésének adatlapjait helyezik le. Ilyen operativ nyilvántartás biztosithatja a tervszerű ellenőrzést és a levéltárak iratvédelmi és begyűjtési tevékenységének a szintjét egyformán emeli. A sokirányú kibontakozás és előrehaladás egyik jelentős kezdeti eredménye a külső selejtezések vonatkozásában az irattárosképzés megkezdése, a járási irattárak, üzemi levéltárak megszervezésének szorgalmazása, az iratkezelés, irattárak munkájának állandó napirenden tartása. Reméljük, hogy ez a sokirányú munka elvezet az iratkezelés mielőbbi megjavításához. Bármilyen sok is az előttünk álló feladat, az eddigi eredmények biztatóak. Dicsérendő a levéltárak bekapcsolása pl. a termelőszövetkezetek iratkezelésének megszervezésébe és a Levéltári Hiradónak a külső selejtezés előmozditása terén végzett tájékoztató munkája. A jövőben is legtöbbet tehetünk egyes hivatali szervek vagy termelési ágak iratainak megismertetésével, levéltári elemzésével. A hivatalok szervezetének, ügyvitelének ismertetésére a selejtezési munkabizottság részéről is kérem kartársainknak további közreműködését, hogy a külső szervekkel kapcsolatos sokrétű és fontos levéltári munkánkat továbbfejleszthessük. A külső irattári selejtezések után a belső levéltári anyagban végzett selejtezésekről szólva azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 10 évben legjelentősebb munka volt az 1952-54 évi kutatóselejtezések lebonyolítása. Tanulságaiból a jövőre nézve is merithetünk, eredményeit mindnyájan jól ismerjük. A munka nagy jelentősége abban is megmutatkozott, hogy az iratanyag uj értékelésével együtt a módszeres levéltári selejtezést az összes levéltárakban bevezette. A selejtezés levéltárainkban 1950-ig nem volt rendszeres levéltári munka és bizonyos idegenkedés is tapasztalható volt a selejtezéstől.