Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 51 Ennek egyik oka bizonyosan az lehetett, hogy a régi törvényhatósági levéltárak gyűjtőköre szükkörü volt, nem terjedt ki általában a törvényhatóság összes szerveire sem. Ismeretes, hogy a levéltáros levéltári munkája is háttérbe szorult, igy keletkezhettek a törvényhatóságokon belül az egyes szerveknél külön levéltárak, régi és uj irattár elnevezésekkel. Továbbá a padlás- és pinceirattárak kialakulása is idemutat, ahol az,aenyészet vette át a selejtezés végrehajtását. Országos selejtezési szabályzatok 1950 előtt még alig voltak, s a törvényhatóságok saját selejtezési szabályzatai hasonlóan igen gyér számban voltak. A selejtezést általában a helyhiány szabta meg. Bár a levéltárak is küszködtek helyhiánnyal, 1945 előtt a fontosabbnak tartott néhány törvényhatósági állag elhelyezésére legtöbb helyen valami megoldást találtak. Pl. az egyik nyugatmagyarországi megyei törvényhatósági levéltárban, ahol a helyzet legkirivóbb volt, 1848-1948 között, - vagyis 100 év alatt csak a járási irattárak 1870-1900 közötti anyagát selejtezték sommás módszerekkel, Itt az a helyzet adódott, hogy pontosan kimutatható volt az is, mennyiiratot termeltek a megyei szervek 1867-1940 között. Élenjárt az alispáni hivatal és a megyei számvevőség, de ebben az 1867-1940-ig tartó irattermelésben a megyei számvevőség vitte el a pálmát. Ez a megyei levéltár, a vasmegyei levéltár, egyébként lehetőséget adott annak megvizsgálására is, hogy milyen volt a megyei Írásbeliség fejlődése. A megyei levéltár anyagát az Írásbeliség kiterjedésétől, a XVI század közepétől vizsgáltuk meg, amikor az első irnitudó alispán megjelent a megye élén. A XVI. század közepétől egyre gyarapodott a beérkező levelek és belső feljegyzések száma. A feudális korszak korlátozó tényezőit, a mérsékelt selejtezést s azt is figyelembe véve, hogy a megyei tisztviselőknél iratok maradtak hátra, az összes megyei hatósági irattermelést a XVI. század közepétől 1848-ig jóval 500 fm alatt becsültük. (Adataimat emlékezetből idézem, de azok, minthogy évekig foglalkoztam ezzel az anyaggal, megközelitően pontosak. ) Megjegyzendő, hogy az utolsó 1840-es évek irattermelése már egy évben annyi volt, mint az első évszázad egész irattermelése. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a XVIXVII. században a megyétől kiment iratok, igy a nagyszámú törvénykezési iratok sokszorosát tették ki a beérkezett iratoknak és belső feljegyzéseknek. 1849-67 között a feudális kor utolsó éveihez viszonyítva a megyei szervek