Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

Ehhez csatlakozott a Közoktatásügyi Minisztérium által 1945 júliusában szervezett nyugatdunántuli felderitö ut. Majd a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Bizottsága a magánlevéltárakat vette oldalma alá és több nagyértékü levéltárat mentett meg a teljes pusztulástél (Festetics, Esterházy hercegi, nádasladáryi Nádasdy, magyaróvári Habsburg, Körmendi Batthyány, tatai Esterházy levéltárak). így tehát a levéltárak megtették az első bátortalan lépéseket a levéltárak falain kivül, a külső anyag felé. Sem az 1947. évi 21„ te, elégtelen rendelkezései, sem ezek az első bátortalan lépések azonban nem tudták megakadályozni, hogy 1947. végén a papirgyárak nyersanyaghiány ára tekintettel ne jelenjék meg olyan határozat a selejtezés érdekében, amelyik aztán mérhet tétlen károkat okozott. A rendelet ugyanis előirta nemcsak a törvényes kereteken belüli, hanem "az ezen felül lehetséges" irattári selejtezések haladéktalan megkezdését és elvégzésükre 4 hónapi határidőt adott. Ezt az államapparátusban akkor még megbúvó ellenséges elemek a rájuk nézve kompromittáló iratok elpusztítására használták fel. De a rendelet alapján hanyatt-homlok végrehajtott, ellenőrzés nélküli selejtezések minden esetre jobban x&Qgti zedelték irattárainkat, mint a magyar történelem pusztitó háborús eseményei. Ekkor került selejtbe és pusztult el az üzemi, vállalati és községi irattárak túlnyomóan nagy része. A levéltárak vagy nem selejteztek, vagy csak valóban értéktelen anyagot küldtek selejtbe. Más volt a helyzet ott, ahol a főlevéltárnoki állás nem volt betöltve, vagy nem szakképzett levéltáros volt a levéltár vezetője. Ezeken a helyeken történt néhány felháboritó eset. így pusztult el Sopron megye és Hajdú megye levéltára újkori anyagának jelentékeny része. Azonban éppen a háborús pusztulások, a gazdátlanság következtében előállott károk, a nyakló nélküli selejtezések, a levéltári anyagnak ebben a korszakban megindult vándorlása egészségtelen, nedves raktárakba, hivta fel a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára. Már 1949-ben tárgyalások indultak meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban és ezek a tárgyalá;sok tisztázták a múzeum- s könyvtár és levéltárügynél azt az elvet, hogy mind a három ágazat irányítás ára megfelelő központi hatóság felállítására van szükség. A további tárgyalások eredménye lett az 1950. évi 29. sz, törvényerejű rendelet, mely felszámolta a magyar levéltárügy addigi szervezet-