Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Komoróczy György–Vörös Károly–Iványi Emma: Levéltári kiállítások / 216–223. o.

Már -előző számainkban is többször olvashattunk a !raricia levéltárak kiterjedt népművelési te­vékenységéről. Nem, véletlen, hogy ennek a népművelési tevékenységnek Jelentős részét alkotja a le­véltári iratanyagnak kiállítások révén történő népszerűsítése. Az így rendezett kiiJWtások sorában első helyen említendő meg az Archives Nationales állandó iratkiállitása, mely kibővítve és ujjárendezve az utóbbi években Iokozatosan nyílt meg uj formájában. A XVI-XVIJ. századi kiállitás, melyet szép ki­állítású katalógusának alapján az alábbiakban ismertetünk, 4958 májusának végén nyiH meg. A katalógus előszavából, melyet Ch. Braibant irt megtudhatjuk, hogy a Francia Történeti Muzeu­mot a párisiak hosszú ideig nem ismerték, holott ez a világ első múzeuma, ahol történeti dokumentu­mokat állítottak ki. Léon de L a borde alapította 1857-ben s azóta minden vezetője tökéletesített rajta valamit. A történelemnek ez a szentélye - igy nevezi Braibant - Paris egyik legszebb épületében, a Palais Soubise-ben található, a hercegnő egykori szalonjaiban. S mégis, (ugy, mint maga a francia le­véltárügy is) ez a. páratlanul szép épület és kiállitás sokáig a köztársaság Hamupipőkéje volt. Anyagi okokból hetenként csak három órán át tarthatták nyitva s hatalmas termeit nem lehetett eléggé kifü­teni. Azonkívül a kiállítás átalakításba is szorult. Sredeti formájában csupa iratból állt, ami a nem szakember látogatóknak egyhangú. Ezért az ujjárendezés során szép metszetekkel, az iratokkal egy­korú tárgyi emlékekkel tették teljesebbé. Kibővítették a magyarázó szövegekot is, hogy ezzel ellen­súlyozzák a szövegek olvashatóságának nehézségeit. Végül, a levéltárosok és történelemtanárok együttműködésére támaszkodva, létrehozták a «service éducatif» néven ismert népművelési szervet, amely egyéb feladatai mellett az Iskolák és a nagyközönség számára teszt hozzáférhetőbbé a kiállí­tás anyagát. i A múzeumnak 4958. május végén megnyílt uj részlege a XVI.-*XVIH. századi kiállitás. Az ehhez ké­szült katalógus, több mint 400 oldalas formás könyvecske, nemcsak kiállítási katalógus, hanem, nyugod­tan mondhatjuk, a francia történelem tanításának hasznos segédeszköze is. A kiállítás anyaga az Archi­ves Natsonales, a tengerészeti és a tengerentúli minisztérium, valamint a Minutier Central des Notaires nevű gyűjtemény gondosan * válogatott iratálból áll. A rendezőknek a hellyel nem kellett takarékoskodniuk, igy sokoldalú, színes anyagot állíthattak össze, anélkül, hogy a terjengősség hibájába estek volna. Amit hiányolhatunk belőle, az a francia nép életének, a felemelkedésért való küzdelmének bővebb dokumen­tálása. Az iratok ui. túlnyomórészt a nagypolitika r az átlagos műveltségű látogató számára nyilván elsősorban érdekes - alakulását tükrözik. Az anyag két főcsoportra oszlik > egyiknek tárgya az or­szág belső fejlődése, a másiké (• Franciaország a világban* cimmel) a külpolitika. A belső fejlődés történetének egyes szakaszai (a katalógus I*JÍVi, fejezetében) a királyok és államférfiak nevéhez kapcsolódnak (pl. IV, Henrik és Suily; XIII. Lajos és Richelieu). mások a humanizmussal, reformáció­val, vaUásháborukkal, egyes filozófiai irányzatokkal, a művészetekkel, a mezőgazdaság, ipar, kereske­delem, a tudomány és a technika kérdéseivel függnek össze. A külpolitikai rész Franciaországnak az európai és Európán kívüli háborúkban való részvételét, a hadsereg és a haditengerészet fejlődését, valamint a francia gyarmatbirodalom kiépülésének egyes mozzanatait illusztrálja (i.-IX. fejezet). A ki­rályi családra vonatkozó anyag külön szobában kapott helyei. A katalógusban levő római, számok azo­nosak a tárlók számával; a katalógusban darabonkénti sorszámozás nincs, azért, hogy a tárolási egységeken belül szükség esetén át .ehessen csoportosítani az Iratokat. A katalógus végén a kiállitás. reprezentatív darabjairól készült fényképmásolatok találhatók. A Francia Történeti Múzeum levéltári kiállítása, amelynek itt csak XVI.—JtVIII. századi részét is­mertethettük. Paris egyik látványossága. Példa arra. hogyan lehet a történelem forrásanyagát vonzó módon, a multat idéző környezetben a népmüvelés és az idegenforgalom szolgálatába állítani. A francia levéltárak azonban állandó kiállításuk mellett is lehetőleg mlné több alkalmat igyekez­nek megragadni arra, hogy anyagukat és ezáltal a levéltárat is, kiállítások utján népszerűsítsék. Az az akció, melyről folyóiratunk más helyén a magyar levéltárak viszonylatában is beszámolunk, nevezete­sen a régi anyakönyveknek a Mormon Genealógiai Társaság számára történő mikrofilmezése. ­Ci e e e v Musée de 1 Histoire de Francé. III. - Salles consacrées aux XVI XVH et XVírj Siecles. - Caíalogue par J. P. Babelon. Avant - propos de Charles Braibant. - Pari3, 4958. 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom