Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Komoróczy György–Vörös Károly–Iványi Emma: Levéltári kiállítások / 216–223. o.

Franciaországban is folyik. Ez a irancia levéltárosoknak alkalmat adott arra, hogy mintegy az akció melléktermékeként kiállítást rendezzenek a Trancia állami anyakönyvezés XV.-XK. sz.-i történetéből. A kiállítás katalógusa* melyhez az előszót ugyancsak a levéltár akkori igazgatója Ch. Braibánt irta, tájékoztat magáról a mormon akcióról, és hangsúlyozza, hogy a kiállítás célja azoknak a lehetőségeknek leitárása, melyeket az anyakönyvekben való kutatás a történettudomány számára nyújtható Braibant hangsúlyozza a születési, házassági és halálozási anyakönyvek eddig teljes mértékben ki nem aknázott történeti forrásértékét Rámutat arra, hogy jelenlegi ismereteinket módosító fMítx3ö^dAtűkat-JcAiiaiatu,nkj&aakhől «A,,-régi 4áraadaloususzarke zetér e v«naifcozéla>&*4rtfcsülönk a népmozgalom alakulásáról, a családok lélekszámáról, a lakosság foglalkozásáról, a halálozások okairól, az átlagos életkorról stb. Helytelen, hogy eddig főleg csak a genealógusok érdeklődése fordult az anyakönyvek felé. Nagy szerep vár ezekre a helytörténeti kutatás fellendítése, s a vidéki ifjúság történeti érdeklődésének, jó értelemben vett lokálpatriotizmusának felébresztése terén. Braibant mint irja • maga is ugy kapott kedvet a történeti kutatómunkához, hogy apja hivatalában tanulmányozhatta a helybeli anyakönyveket. Ezeket tehát meg kell hagyni eredeti őrzőhelyükőn, az egyes városokban és falvakban. Ugyanakkor mikrofilmen a fu.atók rendelkezésére is kell bocsátani; (A mikrofilmezés tetemes költségeinek gondját vették le vállukról most a mormon genealógusok.) ; " . A párisi kiállítás részben ennek a mikrofilmezést munkának eredményeit tükrözi, részben azokat a lehetőségeket tárja fel, amelyek az anyakönyvi adatokra támaszkodó történeti kutatómunkában rejlenek. A 442 db ból álló anyag időrendben halad, a kezdetektől 4879~ig, nyolc csoportra tagolódva. I. Anyakönyvek Franciaországban a Villers^otterétsrendelet (-1539) kiadása előtt. Az ókorban már megvoltak az anyakönyvezés kezdetei, de a római birodalom bukása után ez a szokás hosszú ideig szünetelt A legelső anyakönyvszerü felvételeket az egyház készíttette, de hamarosan az állam is jelentkezett a maga igényével. A XV. századból már fennmaradtak olyan egyházi anyakönyvek, amelyek egyformán feljegyzik a keresztelés eket, a házasságokat és a temetéseket II, Francia egyházi anyakönyvek a VUlers-*Cotterets-rendeleUéa a forradalom közötti időben. A keresztelésök eljegyzését országosan kötelezővé tévő rendeletet, a királyi központi hatalom megszilárdulásával parhuzamtOsanJbvahbi.-szabaLyoz.asok követték. Egy 45794 rendelet értelmében a plébánosok által vezetett anyakönyveket a kir. tőrvényszéki hivatalokban kellett elhelyezni. 4667-től kezdve kötelezővé vált a másolatok készítése, amelyek a plébánosoknál maradtak. Az anyakönyvezés fejlődésének történetét Illusztráló további törvényes rendelkezések mellett ebben a csoportban; találjuk még ismert személyek - uralkodók, tudósok, irók, művészek - kereszt- és házasságlevelét halotti bizonyítványát (pl. Pascal, Bossuet, XIV. Lajos. Racine, Moliére, Robespierre, Munat, Chateaubriand stb.). Az eredeti iratokat művészi metszetek egészítik ki, amelyek ugyancsak ismert személyek, elsősorban az uralkodók születésére, .házasságára és elhalálozására vonatkoznak. Ebben a csoportban látható még az 1720. évi pestis halottainak, továbbá a Chatelet nevű börtön foglyainak elhalálozásáról szóló Jegyzék (4732-4740). A többi csoport szerkezete és felépitése is ehhez hasonló (legfontosabb törvények, rendeletek > ismert személyek idevágó iratai, ahol lehet, tárgyi emlékekkel, metszetekkel, fényképekkel színezve) . IIL Egyházi anyakönyvek azokban a tartományokban, amelyeket később csatoltak Franciaországhoz, továbbá a gyarmatokon. IV. A nem katolikus felekezetek anyakönyvei a forradalom előtt (protestánsok és izraeliták), V. A modern francia anyakönyvek (4792HL879). VL Anyakönyvek és demográfiai felvételek a francia gyarmatokon a XIX. században, VII. A párisi anyakönyvek pusztulása (4874) éjS az anyakönyvezés munkájának újrakezdése, 222