Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

át állandó, a nagybirtokon egy-egy birtokos és hivatalnok másként és másként szervezi meg az irattári rendszert, amelyben az állam egységesítő hatása csak a 17. század folyamán kezdi éreztetni hatását, mely nagyobb mértékben csak a -18. század derekától a 19. század derekáig érvényesül. A nagybirtok termelési ágai is változnak, állandó kísérletezés folyik. Az anyagnak csak az a feladata, hogy a gazdasági célkitűzést biztosítsa és alig van a feudalizmus korában olyan anyag, amely tartós értékkel bir a tulajdonos szempontjából, 4. A levéltár a birtokos érdeke szerint alakul ki, tekintet nélkül a provontencla elvére és az irattári rendszerre. Egy-*egy levéltár általában nem egy nagybirtokos, hanem több nagybirtokos és a birtokos magániratait tartalmazza, mert ha valamely nagybirtok elidegenítésre került, akkor levéltárának csupán egyes legfontosabb iratait (urbárium, jobbágyösszelrások, földkönyvek stb.) adták át az uj tulajdonosnak, a többit a régi tulajdonos saját magánlevéltárának tekintette és elszállitotta. A levéltáron beiül nem a nagybirtok szervesete szerint, hanem esetlegesen kialakított csoportokban helyezték el az iratokat. 5. A gazdasági természetű iratok, főképpen számadások túlsúlya. Az allodiális gazdálkodás túlsúlyba jutása a számadások előtérbe jutását okozta, szinte valamennyi levéltár Jellemzője, a termény- és pénzszámadások hatalmas sorozata. A 19. század derekától kezdve az iratanyag háttérbe szorul, s helyét a könyvanyag foglalja el. 6. A hivatali és magánjellegű anyag összekeveredése. A nagybirtokos levéltára nemcsak a birtok vezetésére vonatkozik, s ennek hivatalos anyagát tartalmazza, hanem magában? oglaUa a feudális korszakban a nagybirtokra háruló közigazgatási és bíráskodási feladatok iratanyagát, s ugyanakkor a nagybirtokos, a családtagok, barátok és hivatalnokok magánanyagát is. Mindezt nem gyszer még a központi iroda anyaga teszi bonyolulttá. A nagybirtok levéltárának itt leirt jellemző vonásai a levéltári feldolgozás minden fázisában érvényesülnek. A szerző ezt mutatja be a következőkben. 2. Feldolgozás a) Osztályozás. Az osztályozás tulajdonképpen elemzés-, ezzel a munkafolyamattal különösen Lengyelországban foglalkoztak behatóan. E.Branska a folyamatot négy részre bontotta: a) Az anyag megismerése, azaz a külső ismertetőjegyek legszükségesebb elemzése, a tartalom elemzésének szükségessége nélküli b) a fond és a íond létrejötte irodalmának megismerése; c) a további eljárás legmegfelelőbb módszerének kiválasztása; d) az osztályozást végző dolgozók instrukciója. Az anyag megismerésénél elsősorban az anyag provenie ne iájára kell összpontosítani figyelmünket, mert ezt az elvet a levéltárt létrehozó nagybirtokosok nem vették tekintetbe. Ma már valamennyi nagybirtokos levéltára állami levéltárban van és igy széles lehetősége nyílik annak, hogy a rendezés során a mai fond - konglomerátumokat felbontva gazdasági és szervezeti egységek szerint egészítsük ki és állítsuk fel a levéltárakat. A szerző szerint nem állja meg a helyét az az ellenvetés, hogy pl, Németországban sem állítják helyre ilyen esetben a proveniencia szerinti egységet, mert a német levéltárakban ez az anyag már régóta rendezett és hozzáférhetővé vált. ott tehát a proveniencia szerinti újrarendezés egy lépést jelenten© hátra. A csehszlovák nagybirtokosok levéltárai azonban most még csak feldolgozás állapotában vannak, tehát most kell eldönteni, hogy alapos és minőségi munlcát akarnak végezni, vagy a levéltáron belül kisebb Javításokkal a legkisebb ellenállás vonalán halaónak-e. A szerző a levéltárak Iond szerinti kiegészítését tartja a jobb megoldásnak, bár természetesen ennél a munkánál igen sok függ a helyes elemzéstől, az iratanyag és az uradalmak struktúrájának mélyreható megismerésétől. A nagybirtok levéltárának íogalma alatt általában kétféle iratanyagot találunk a) a tulajdonképpeni nagybirtok levéltárat és b) a tulajdonos anyagát. A tulajdonképpeni nagybirtok levéltára egyrészt a gazdasági tevékenységgel összefüggő anyagot, másrészt a nagybirtokra átruházott teendőkkel kapcsolatos iratokat tartalmazza. A nagybirtokos anyagában a tulajdonos, a titkár, esetleg a 169