Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

kö.zponti iroda iratai mellett a tulajdonos és a családtag* magántermészetű iratai vannak. A négy csoport kölcsönösen összefonódik, élesebb határ csak a nagybirtok és a tulajdonos anyaga között mutatkozik. Ez a két főcsoport csak akkor lenne egy íondba foglalható, ha a nagybirtok a 42-49. században mindig egy és ugyanazon tulajdonos birtokában lett volna. Mivel pedig ez lehetetlenség «proveniencia szempontjából különbözőnek kell tartanunk a nagybirtok és a nagybirtokos anyagát.* A nagybirtok rondjához kell sorolnunk a nagybirtok tevékenységével kapcsolatos mindennemű anyagot. Ha - időnként, a gazdasági rejlődés bizonyos rókán - a nagybirtok egyes termelési ágai önállósultak is (külön iktatót vezettek) ez még nem Jelenti, hogy külön fondot kell, hogy alkossanak, mert ez áttekinthetetlenséghez vezetne. A birtokos íondjaként rendezzük elsősorban azokat az iratokat, amelyek a nagybirtoknak a birtokosokkal kapcsolatos tevékenységéből keletkeztek, valamint a titkárság (esetleg a központi iroda) anyagát. Ez az anyag - főképpen pedig a központi irodáé egyetlen birtokkal sem azonos, megtörténhetik azonban, hogy a központi iroda feladatát a legnagyobb birtok látta el. Ebben az esetben persze a központi Jellegű anyag nem választható szét a legnagyobb birtokétól és a tulajdonos JondJában meg kell elégednünk utalással. Ugyancsak a tulajdonos fondjához tartozik saját és családtagjainak magántermészetű anyaga, amely kapcsolatban van •a nagybirtokkal, ha másként nem is, hát ugy, hogy a közös anyagi alapot a birtok szolgáltatja. A nagybirtok levéltárnak két csoportba való felbontása megfelél a proveniencia elvének és a gyakorlati kutatómunkát is elősegíti. Az osztályozás munkája a proveniencia elvének érvényesítése. Emellett természetesen mindig nagy súlyt kell helyeznünk a birtokvezetés és szervezet egyéni jellemvonásainak íelkutatására. Különös figyelemmel kell kisérni az iratok külső ismertetőjeleit, mert ezek a szervezet működésének kulcsai. b) Rendezés. A rendezésnél létesítendő csoportokként első tekintetre a diplomatikai ismérvek alapján körülhatárolt csoportok (oklevelek, hivatali könyvek, iratok, a Iegujabbkori anyagban számlák) látszanak a legalkalmasabbnak. A nagybirtok szervezetével az ilyen csoportosítás azonban nincs összhangban, s ezért ajánlatosabb az anyagot több korszakra bontani, Általában a nagybirtok szervezete a következő korszakokra bomlik: a) a szervezett iroda 48. század végén történő „felállításáig,, b) a feudális nagybirtok 49. század derekán való megszűnéséig terjedő korszak, c) a kapitalista korszak a nagybirtok felszámolásáig, tehát az 4. vagy a második földreformig. A teendők szerinti megoszlás csak a második és a harmadik korszakban vihető keresztül, az anyag a harmadik fázisban a legváltozatosabb. A nagybirtokos levéltára általában sokrétűbb és rendszertelenebb, mint a nagybirtoké; i£t rendszerint csak két nagy csoportot különböztethetünk meg ; a) a tulajdonos továbbá a tulajdonosnak a gazdálkodásban alkalmazott szerveinek anyagát és b) egyes egyének iratait. A korszak szerinti rendezés itt is érvényesíthető. A csoportok szerinti rendesés nem hajtható végre minden levéltár esetében, igy pl. akkor, ha az anyagot annak idején a Schwarzenberg-íéle norma szerint átrendezték vagy ha csak egy töredék maradt fenn. A diplomatikai szempontot és az előre elkészített szkéma szerinti beosztást mindenképpen el kell utasítanunk, mert ez tudománytalan eljárás lenne. c) Selejtezés. A nagybirtokok levéltáraiban nem egy esetben egyáltalán nem volt még selejtezés, s igy csak nagytömegű értéktelen anyagot tartalmaznak. Az osztályozás és rendezés során egyaránt selejtezhető az 4850 utáni, sőt bizonyos esetben az 4850 előtti anyag is (némely számadási mellékletek, postai feladóvevények stb.). Az 4850 utáni számviteli anyag selejtesésénél fokozott gonddal kell eljárni, mert ebben az időben ez alkotja a nagybirtok anyagának zömét, az iratanyag velük szemben háttérbe szorul, megőrzésüknél tehát nemcsak a száravitel szempontja a döntő. Az óvatosság általában minden esetben ajánlatos, mert a nagybirtok anyagának selejtezése tekintetében még nem áll megfelelő tapasztalati ismeret a selejtezők rendelkezésére. 170