Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Komoróczy György–Lengyel Alfréd: Legújabbkorin iratok rendszerezésének problémái Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban / 162–167. o.

Kaminskyvel szemben - ki mini láttuk a legujabbkori íratok problémáit megfelelően a lengyel politikai fejlődés sajátosságainak már 4948-tól kezdődőleg felveti * a német cikk szerzője. Rudolf Diezel. az Archivmitteflungen -1959. évi folyamában (68'H75 1.) megjelent cikkében a problémát csak az utolsó másfél évtized vonatkozásában vizsgálja. Már maga ez a probléma felvetés közelhozza cikkét a mai gyakorlati problémáinkhoz is. Hiszen tudjuk, hogy a felszabadulást követő időszakban végrehajtott közigazgatási reformok komoly problémák elé állittották és állítják a levéltári szakembereket. Közismert tény. hogy nálunk is az újonnan megalakult tanácsi szervek hely hiányában szabadulni igyekeznek a Jogelődök által kitermelt irattáraktól s az anyagnak ez a nagyarányú beáramlása gyakran megoldhatatlan feladatokat ró az illetékes levéltárakra. De nemcsak a hatóságok részéről észlelhető ez az irányzat, hanem az uj rendelkezések értelmében a megszűnt, vagy alkalmatlan irattári helyiségékkel rendelkező egyéb intézmények, vállalatok, üzemek esetében is meg kell tenni a szükséges lépéseket a veszélyeztetett iratok begyűjtése, megmentése érdekében. Nálunk -1950-ben. a tanácsi rendszer bevezetésével következett be ez az állapot, mig az NDK-ban az -1952-ben megvalósított, a tartományi kormányokat megszűntető szervezeti változás indította el a lavinát. Diezel éppen ezekkel a problémákkal kapcsolatosan fejti ki nézeteit s eddigi tapasztalatait, különös tekintettel arra. hogy az igy felhalmozódó legujabbkori anyagnak rendbe szedése, feldolgozása, illetve hozzáférhetővé tétele napról-napra parancsolóbb szükségességgé válik. Az iratok legnagyobb része ugyanis a nagy társadalmi átalakulás egyes mozzanatait dokumentálja és a munkás osztály által vezetett államrend intézkedéseit, fejlődési fokozatait örökíti meg. A tudományos kutatások is egyre erősebb igényeket támasztanak ezzel az anyagkomplexummal szemben, amelynek évkoréi az 1945-től 49524g terjedő időszakra korlátozódnak. A felsorolt indokok késztették az Állami Levél árigazgatást. hogy 4958-ban összehívja a tartományi főlevéltárak vezetőit a megoldásra váró kérdések tisztázása végett. A helyszíni szemlék és kölcsönös tapasztalatcserék nyomán megállapítást nyert, hogy bizonyos hasonlóságok mellett sok zavart okoznak az anyagok belső struktúrájában, külső tagozódásában. Jelzeteiben és hiányosságában jelentkező eltérések. Ezek a differenciák abból adódtak, hogy a hivatali szervezet az egyes tartó* mányokban különböző átalakulásokon ment keresztül és az iratok átadásának módja, alapossága tekintetében szinte hatóságonkint más és más volt a helyzet. Kivételt képez a drezdai Szász Tartományi Főlevéltár. miután az illetékes tartományi kormány központi igazgatási irattárából igen Jól előkészített, gondosan kezelt, sőt pontos átvételi Jegyzékekkel ellátott anyagot kapott kézhez. A rendezési és jelzetelésl módszerek egyöntetűségének kialSkitására ilyképpen gondolni sem lehetett, már csak azért sem, mivel az ilyen müveletekhez szükséges íérőhely számos levéltár esetében úgyszólván teljesen hiányzott. A tanulmány szerzője ezért részletekbe menő fejtegetéseit ős gyakorlati észrevételeit csu* pán egy archívummal éspedig a weimari Thüringiai Tartományi Főlevéltárral kapcsolatosan ismerteti, amely legujabbkori fOndjainak és (állagainak) rendezését 4952-ben megkezdte és azóta is tervszerűen folytatja. Thüringia tartományi hatóságai és minisztériumai az 4920-as évek végén magukévá tették az akkortájt bevezetett hivatali reformot, a Üzedes rendszerre épülő, rugalmas iratterveket készítettek és az iratanyag elhelyezése vonalán fokozatosan, de legkésőbb 1945 végén áttértek a gyorsfűzők és állórendezők szisztematikus alkalmazására, A fondok (állagok) rendbe szedése során igy egy-két kivételtől eltekintve - mint pl. a Népművelési Minisztérium művészet-tudományi (C.) osztálya esetében - minden irattermelő szervnél egységesen a fordulat évét vehette a levéltár szétválasztó időpontként, minek folytán kialakult az iratanyagok 4945-ig. illetve 4945-től 4952 ig terjedő két nagy főcsoportja. A további rendezési problémák megoldási módja szempontjából persze már döntő jelentősége volt és van az egyes regisztraturák belső állapotának, szerkezeti tagoltságának. A Jelzetek számos esetben nem nyújtanak elegendő támpontot az anyagcsoportok felderítésére vonatkozólag, sőt gyakran - főleg a több ízben végrehajtott szervezeti és irattervi módosítások folytán - fajtáik sokféleségével, hiányosságaikkal csökkentik az áttekinthetőség, az anyagban való tájékozódás lehetőségét. Az államapparátus struktúrájának szinte állandó változásai nagyban elősegítették az irattári rend íelbomlását, a közigazgatási feladatok ellátásába bevont uj személyek viszont sok olyan iratkezelési módszert alkalmaztak ezen a munkaterületen, amelyek nem minden esetben bizonyultak megfelelőknek. Kétségtelen, hogy az osztályokra bontott iratkezelés több tekintetben veszélyeket rejteget magában a későbbi levéltári rendezések számára. Igy pl. a Népművelési Minisztérium anyaga is tul464