Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - FIGYELŐ - A levéltári anyag feldolgozásának módszertani kérdései Csehszlovákiában / 164–168. o.

lajstromok, pecsétek stb,>, A számadások csoporttá az eredeti Javaslat kiegészítéseként került bele az egységes elvekbe, mert az erdészeti levéltárak Joggal mutattak rá a számadások eltérő diplomatikai Jellegére, A dokumentum oknak rajta szerinti szétosztásánál nem azok külső formája, hanem tartalma a döntő tényező. A könyvek csoportjába tartozik minden hivatali vagy ügyviteli céllal vezetett könyv tekintet nélkül arra, hogy azt részleteiben (pl. telekkönyv) vagy egyvégtében (pl. urbárium) írták. Az irodalmi kéziratok nem tartoznak a könyvek csoportjába, + + + A cikk a továbbiakban rendezési problémákkal foglalkozik. •Rendezésnek nevezzük a fond (gyűjtemény) anyagának bizonyos olyan sz kém a szerinti besorolását, amely lehetővé teszi annak leltározását*- m ondják ki az alapelvek, A rendezés az anyag tartalmától vagy terjedelmétől íügg. Kis terjedelmű fondot, azonos provenienciáju és fajtájú anyagot rendezhetünk kronológiai sorrendben, a_datálatlan okleveleket a terminus a quo alapján helyezzük el. A könyveket fajták és azon belül /az első bejegyzés szerint számitottT' kronológia szerint. Az iratok a proveniencia elve szerint rendezendők és a lehetőséghez képest helyre kell állítani az eredeti irattári rendszert, főképpen ott» ahol az eredeti segédkönyvek is megmaradtak. Nem ajánlatos az eredeti irattári rendszer visszaállítása azonban abban az esetben, ha az eredeti segédkönyvek nem maradtak meg > ha a fondot ugyan mesterségesen rendezték, de a mesterséges rendszert megfelelő levéltári segédletekkel látták el. Kétes esetben mindig a célszerűség a döntő tényező, különös tekintettel a lehető leggyorsabb hozzáférhetővé tételre. Ha az eredeti irattári rendszer ismeretlen, akkor szabadon alkalmazható a Brenneke féle • szabad proveniencia* (Meisner-féle strukturális) elv. A rendezésről szóló utolsó fejezet az egyének tevékenysége nyomán keletkezett íondok rendezésének különleges problémáival foglalkozik. Az esetek túlnyomó részében olyan különleges rend szert kell kialakítani, amely az anyagot közvetlenül a személyt érintő (személyi iratok, naplók) . részre, levelezésre (hivatali, személyes, családi), köztevékenységére vagy alkotásaira vonatkozó részre és végül illusztrációs anyagra bontja lel. Az egyes részeken belül szerzők (levelezés) szerint tárgyi vagy kronológiai sorrend állitható fel. Ez a rendszer megfelel a hasonló természetű levéltári íondok szovjet rendezési elvének. Ha az anyagot csak csomókba kötik, akkor azt durva rendezésnek nevezik. + + + / A rendezés kérdéseinek tisztázása után a cikk az alapelveknek a segédletek készítéséről szóló részével foglalkozik; ezt magyarázza és kommentálja az alkalmazásuk során felvetődött problémákat A nyilvántartás elemi formája a f ondjegyzék (íondok összeírása)* amelynek <az a feladata* hogy valamennyi levéltárban elhelyezett fondról (gyűjtemény ről) rövid, de pontos áttekintést adjon.* Ennek a formának virágkora 1952 volt, amikor általános áttekintést akartak nyerni a levéltárakban elhelyezett anyagról. Ma már túlhaladott Torma, s 4954-ben a javaslatba is már csak azért vették fel, hogy meglegyen a lehetősége gyors áttekintés készítésére. A nyilvántartás szempontjából a íondjegyzék adatait a .nyilvántartólapra vitték át. A fondjegyzék szerepét ugyanakkor az alapleltár vette át,.amely a levéltári útmutatók alapja. 466