Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A szovjet levéltári útmutatók összeállítása kérdésével foglalkozó értekezlet / 160–163. o.
a repertórium struktúrájának ismertetései a repertórium készítés eljárásainak ismertetése} a tudományos-tájékoztató apparátus leírása •, a repertórium készítőinek neve. A lábjegyzetek a következő kérdésekre vonatkozhatnak: a repertóriumban előforduló személyek kilétének meghatározása, utalások a repertóriumban előforduló más címszavakra, az iratok publikáltságára, vagy datálatlan iratok esetében a dátum megállapításánál követett módszerre. A mutatók különböző fajtái közül a személyi eredetű fondoknál rendszerint csak névmutatót koszi ének. A cikkíró ezzel kapcsolatban helyesnek tartja a bővebb, a személyek életrajzi adatait is tartalmazó névmutatót. Egyes esetekben célszerű külön újság- és folyóiratrautatót is mellékelni a repertóriumhoz (nagy publicisztikai tevékenységet kifejtett írók fondja esetében). + + + Szircsenkó cikkéből több általános következtetés vonható le. Először is : a Központi Irodalmi és Művészeti Levéltár által kiadott repertóriumoknak már önmagában a száma is mutatja, milyen kedvező hatással volt a személyi eredetű fondok gondozására ennek a levéltárnak felállítása, és az Írók, művészék irathagyatékának a lehetőség szerint ebben a levéltárban történő összpontosítása. A másik tanulság a Szovjetunióban magától értetődő tény, de nálunk még keresztül nem vitt követelmény) : a személyi eredetű fondokat éppenugy szervesen kialakult, egységes egészként kezelik, mint a nem-személyi eredéül fondokat, s az írók, művészek írathagyatékának őrzése, kezelése nem könyvtári, hanem levéltári elvek szerint történik. Ez a körülmény alapfeltétele annak, hogy ezekhez a rondokhoz ilyen magas színvonalú segédleteket adjanak ki, mint a Szircsenkó cikkében ismertetett repertóriumok. Litván Györgyné A SZOVJET LSV&TÁB1 ÚTMUTATÓK ÖSSZEÁLLÍTÁSA KÉRDÉSÉVEL FOGLALKOZÓ ÉRTEKEZLET A levéltári útmutató minél gyorsabb és minél alaposabb és színvonalasabb elkészítése ügyében a Szovjetunióban néhány évvel ezelőtt megindult széleskörű szakmai vita ujabb állomásaként 4958 decemberében a legnagyobb szovjet szövetségi köztársaság az OSZSZK Belügyminisztériumának Levéltári Igazgatósága rendezett tudományos értekezletet a köztársaság állami levéltáraiban készülő útmutatók módszertani kérdéseiről. UsztoricseszkU Arhiv 4959. N. 2. 254-153. I.) A referátumot I. D. Anaskin, az igazgatóság vezetője tartotta. Megállapította, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa rendelkezésének megfelelően a köztársaság levéltári dolgozói eredményes munkát végeztek az útmutatók elkészítése és kiadása területén. A köztársaság 53 állami levéltára az érdekelt tudományos intézetekkel együttesen végzi ezt a munkát. A tervek szerint az útmutatók általában 4960 4 964-ben Jelennek meg egymás után. Már elkészült (4958 végéig) hat, ezek közül nyomtatásban megjelent kettő „ A referátum a következő problém álcát vetette fel: az egyes « fióklevéltárak* (filiálék) útmutatóikat külön füzetben tegyék közzé. vajy az «anyalevéltáréba* illesszék-e be? Várjanak-e az útmutatók összeállításával addig, mig az egyes levéltárak iratanyaga ikoraplektizálásával* végeznek, vagy e«t megelőzőleg készitsék-e el azokat? Mit tegyenek a levéltár «profiljába* nem tartozó iratokkal, belevegyék-e az útmutatóba, vagy mellőzzék azokat? Adjanak« ki egészen kivételesen nem nyomtatásban, azaz sokszorosításban is útmutatókat vagy sem? Felvetette a referátum az útmutatók szkomájának kérdését is, amelyet a köztársaságon belüli közigazgatási területi egységek (terület, határterület, autonóm köztársaság) levéltárai számára lehet 4 60