Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner az általános levéltári irattan és a levéltártudomány problémáiról / 155–157. o.

H 0- MEISNER AZ ÁLTALÁNOS LEVÉLTÁRI IRATTAN ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY PROBLÉMÁIRÓL N * ( A levéltári irattan (oklevél - és aktatan) és á levéltári terminológia kérdéseiről egyre gazdagabb irodalom Jelenik meg a német (kelet- és nyugatnémet) levéltári folyóiratokban, kiadványokban. Folyóiratunk a lehetőséghez képest ennek minél alaposabb ismertetésére törekszik. S tudományos vitairodalomnak két forios terméke közül - Johannes Papritz; Grundfragen der Archivwissenschaft és Kürt Dülfer: Urkunden, Aktén und Schreiben in Mittelalter und Neuzeit. Studien zum Formproblem -» mely mindkettő a nyugatnémet Archivalische Zeítschrift hasábjain (-1956. illetve 1957. évf.) látott napvilágot, folyóiratunk Papritz cikkét részletesen ismertette U957 ; 4-2. sz.) Most H. 0. Meisnernek az «Ujkori oklevél- és írattam, továbbá «A német levéltári terminológia alapvonalai* c. munka kiváló szerzőjének alábbiakban ismertetésre kerülő tanulmánya ennek a vitairodalomnak további eredményeit tárja elénk. Meisner tanulmánya tulajdonképpen válasz, illetve hozzászólás Dülfer és Papritz fentemiitett értekezéseihez. A szerző tanulmánya első felében az általános levéltári úratismeret* problémáival foglalkozik és részben a Dülfer által felvetett kérdésekhez szól hozzá. Elöljáróban kifejti, hogy alapjában véve az eddigi felfogással szemben - nem beszélhetünk csak középkori oklevéltanról és csak újkori aktatanról, mert akták már a középkorban is voltak és oklevelek pedig - az akták mellett - az újkorban is nagy mennyiségben találhatók. Egy általános közép- és újkori oklevél- és aktatanról lehet tehát szó, s ennek elismerése lehetővé teszi azt is, hogy a tudományos irodalom általános levéltári iratanyagról, irattanról tárgyaljon. Az a kérdés vetődik fel - folytatja Meisner - miképp lehet osztályozni ezt az utókorra maradt, hatalmas levéltári iratanyagot, s az általános irattan hogyan tud eltájékozódni ebben az iratrengeteg ben. Az iratanyag osztályozásánál a szerző szerint külső és belső Jegyek alapján lehet eljárni. Külső jegyek szerint szoktuk felosztani a levéltári iratanyagot oklevelekre, aktákra, levelekre és könyvekre, mivel mindezeknek az iratfajtáknak Jellegzetes külső formájuk van. Az oklevél ugyan, jellegzetes formája mellett, rendkívül változatos alaki sajátságokat mutathat fel, az akta alakja ezzel szemben meglehetősen egységes. Külső szempontok szerint osztályozzuk az iratokat, ha azok helyhezkőtöttségét és az iratok (két hatóság közötti vagy egy hatóságon belüli) útját, vándorlását vesszük figyelembe. Eszerint teszünk különbséget valamely hatósághoz érkezett iratok, a hatóságtól elküldött iratok, belső ügyviteli iratok között Az elküldött és beérkezett iratok mozgó iratok, a fogalmazványok, belső ügyviteli iratok, az emlékiratok, egyes okleveleknek a kiadóhatóságnál maradó őspéldányai pl. nyugvó iratok. Külső osztályozási módot alkalmazunk akkor, amikor az iratokat territóriumok, kerületek vagy a hatósági szervezeti hierarchia különböző szintjei alapján osztjuk fel. Pl. egy város, egy uradalom, hercegség iratai vagy egy középfokú vagy aisófoku hatósági szerv iratai stb. Fontosabbak az iratok osztályozásához azok a szempontok, amelyek az iratok belső sajátosságaiból adódnak, pl az iratok lényege, az iratok megszületésének céUa és rendeltetése. Az oklevél lényegében más mint az akta vagy a levél, mind a három más. körülírható fogalomhoz kapcsolódik. A cél és rendeltetés szerint az iratokat oklevelekre, bizonyos közlést továbbító iratokra. levelekre (Mitteilungsschreiben) és feljegyzésekre (Notizen) lehet felosztani. Az oklevél célja - amint ismeretes - bizonyítás, tanúsítás,, jogalkotás, jogmegtestesités.. A «Mitteilungsschreiben* fajtái igen változatosak, egyszerűen csak valamit közlő levelek, parancsot, utasítást tartalmazó levelek, jelentések, megkeresések stb. Meg szoktuk különböztetni a felettesranguak. az alárendeltek, az egyenrangúak közleményeit. Külön csoportba osztjuk a magánleveleket, ahol a rangkülönbség nem jut annyira érvényre. x H.0, Meisner: Allgemeine archivalische Schriftgutkunde und Fragen der Archivwissenschaft. Archivalische z

eitschrift 4958, 54. Bánd. 48-73. I \ 455