Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner az általános levéltári irattan és a levéltártudomány problémáiról / 155–157. o.

Lehet az iratokat aszerint is osztályozni, hogy általános vagy különleges célt szolgálnak-e. Egy hivatali utasítás pl. különleges, egyedi célt szolgál. A különleges célok annyira sokfélék, hogy ezek szerint rendbe osztani az iratokat végnélküli feladat volna. Még reménytelenebb vállalkozás volna az iratokat tartalmi kritériumok szerint osztályozni, mint a könyveket a könyvtárban. Utalni kell azonban arra, hogy a levéltári iratoknál a belső tartalom •^rendszerint merev kiállitási formával kapcsolatos. Ez annyira törvényszerű jelenség, hogy a formai kellékek az irat jogi érvényességének is fontos feltételei* A legfontosabbak az iratok osztályozásánál talán a belső formai jegyek (Eínteilungsmöglichkett naGh der inneren Form)

0 Az iratformátumoknak igen lényeges stílusjegye a nyelv és a grammatikai kifejezési orma. A grammatikai kifejezésíormának az iratoknál három alapvető típusa van: 4.. egyesszám első, 2. többesszám első személyben való közlés, 3. amikor önmagáról valaki harmadik személyben beszél. . Az újkori közigazgatásban az uralkodó kifejezésiorma a többesszám első személyben való beszéd (stílus raajestatis, stílus regius* stilus curiae). > : Jt~>'..-.,, ;'.'..> ;1

a"-, Igen fontos jellemzője az iratdarabnak a kibocsátó rangja, Ennek alapján az íratdarabok többségének helye az iratok birodalmában rendszerint kijelölhető, Természetesen vannak olyan iratok is, ahol a küldő és címzett közötti rangkülönbség nem Jut érvényre* Ilyenek az uralkodóházak egyraásközötti levelezései, diplomáciai ügyletek iratai, szerződések. Ide tartoznak a magánlevelek is. Nem lehet rang szerint osztályozni pl. a belső ügyviteli iratokat; a közhitelű hivatali könyveket. Jegyzőkönyveket, formulárékat, segédkönyveket. Az utolsó tényező, amellyel az általános irattannak az iratok osztályozásánál számolnia kell, az idő, a történelem. Az irat az idők Tolyamán a római epistoláktól, a legrégibb pápai oklevelektől kezdve nagy fejlődésen ment át Az egyes történeti korszakok más és más irattipusokat termeltek ki, változott az iratok külső formája, a hivatali irásstilus. Lényeges változás következett be a 48. és a 49. század fordulóján, amikor lezárult a klasszikus aktakorszak. Ekkor feloldódtak azok a merev formák, amelyek addig szigorú korlátok közé fogták az iratokat Az iratok kiállitási formája változatos lett, a stilus is egyéni Ezeket a lehetőségeket sorolja fel Meisner tanulmánya az utókorra hagyományozott levéltári iratanyag formai Jellegű tárgyalására (formaié Schriftgutkundeh Meisner értekezésének második részében Johannes Papritz, Grundfragen der Archivwissenschaft c. tanulmányával foglalkozik, Meisner mint a «Grundzüge einer deutschen Archivterminologie* (ennek első változatát a Levéltári Hiradó fordításban közölte is) egyik szerzője Tűz megjegyzéseket Papritz hasonló kérdésekkel foglalkozó tanulmányához. Papritz ugyanis a «Gpundzüge...» megjelenésekor kéziratát már lezárta, s a «Grundzüge» eredményeit nem használta fel,illetve nem foglalt állást azokkal kapcsolatban. Meisner örömmel állapítja meg, hogy a «Grundfragen* és a *Grundzüge» eredményei több vonatkozásban fedik egymást, vagy ha nem is egyeznek teljesen, csak lényegtelen eltéréseket mutatnak, (így pl. a levéltár meghatározása, az iratíajták osztályozása tekintetébem) Vitába száll azonban a «Grundfragen» több megállapításával, főleg azokkkal. amelyek az oklevelekre és a rendezési módszerekre vonatkoznak. Papritz vitatja az oklevél önálló jellegét autarkiáját lezárt voltát. Meisner továbbra is azt hangoztatja, hogy az oklevél ~ ha még az ügymenet egy részét is tartalmazza csak - mindig eredetibb, önállóbb jellegű irat mint az akta. Papritz szerint lényegében nincs francia fondelv, hanem csak általános íondelv. Ez az általános rondelv az iratok rendezésével kapcsolatban kimondja a fond oszthatatlanságát, ezen belül az iratanyag rendezésénél azonban nem köti magát merev módszerekhez* (A fondon belül az iratanyagot különféleképp rendezhetjük, pl, Irancia módra, előre kidolgozott tárgyi sémák szerint, vagy meg lehet tartani a régi regisztraturát stbJ - 456