Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA - Hadnagy Albert–Taba György: Iratok és irattárak sorsa Tolna megyében / 65–71. o.

akiknek e kérdésben semmiféle szakértelmük nem volt Az iratok sorsának ilyetén való intézése következtében természetesen azután nem is csoda, hogy Tolna megye egyetlen városának, Szekszárdnak ~ a községekről nem is szólva a kiegyezés előtti időkből nem maradt egyetlen irata sem. Ennek a mezővárosnak tehát, amelynek a levéltári iratokból megállapíthatóan hatalmas értéket képviselő iratanyaga lehetett, történeti muljtából nem maradt egyetlen írásos emléke sem attól az iratanyagtól eltekintve, amely a megyei igazgatás keretében reá vonatkozóan keletkezett, A történeti multunkat magában foglaló iratanyag, amelynek soraiban a szakszerűtlen iratse^ lejtezés, az I. és II. világháború hadicselekményei s egyéb következményei amúgyis szörnyű pusztítást végeztek, az uj levéltári szervezet kiépítéséig gazdátlan jószágként veszett tovább, A polgári eredetű szervek, amennyiben működésüket változatlanul, vagy változott szervezetben tovább folytatták, a II. világháború hadicselekményei következtében többnyire zilált állapotba került iratanyagukat teljesen sorsára hagyták s félvén az iratrendezési munkálatoktól, vagy talán az irattári rend helyre álltától, készségesen szállították irattári anyagukat a zúzdába és e cselekményükkel a hivatali működésüknek egész múltját egy csapásra eltörölték. Ezzel az iratpusztitással azonban nemcsak a ni vatal múltját törölték el egyszersmindenkorra, hanem ezzel együtt veszett igen sok politikai, tudomá nyos, történeti, népgazdasági, köz- és magánérdekű iratanyag is, mely együttesen felbecsülhetetlen és pótolhatatlan nemzeti vagyont képezett Sok helyen tetőzte ezt a folyamatot a szektásan szemlélet, amely a letűnt társadalmi rendszer minden emlékének a megsemmisítésére és így első sorban a rault rendszer iratanyagának az elpusztítására irányult, jóllehet a Szovjetunióban az ilyen törekvéseket erőteljesen üldözték és sikerrel gátolták meg. Ez a megsemmisítési vágy igen sok esetben olyan iratanyagnak, pL csendőrségi, rendőrségi iratanyagnak a pusztulására vezetett, mely a régi rendszer kompromittálására elsőrendű fontossággal birt volnao Az iratpusztitás folyamata sajnálatos módon öröklődött arra az iratanyagra kiterjedően is, amely az uj társadalmi átalakulásnak kezdeti s éppen ezért hős korszakának eseményeit volt hivatva megörökíteni > így többek közt rész ben vagy egészben megsemmisültek a földigénylőbizottságok, nemzeti és igazolóbizottságok, rövid életű, de forradalmi változásokat hozó szervek és hivatalok ügyiratai. Valahogyan olyan nézet lett úrrá, hogy az uj társadalmi rend felépítésében csak a cselekvésnek van értéke és jelentősége és a cselekvés megtörténte után a vonatkozó iratoknak többé nincsen szerepük. így élnek át az iratok m inden időben sorsokat s vesznek el gondviselők nélkül menthetetlenül, Ilyen helyzetben a gondviselők szerepét az állami levéltáraknak kellett vállalniuk és ennek a feladatnak az elvállalásával tu lajdonképpen olyan működési térre léptek, amelynek ellátása nem lett volna levéltári feladat, hanem az irafképző szerveknek lett volna elsőrendű kötelessége, A Levéltárak Országos Központjának és a területi állami levéltárak hálózatának a kiépítésével megkezdődött a szívós védekezés a futólag emiitett iratpusztitás ok ellen és az országban valamennyi iratképző szervnek az iratanyaga a területileg illetékes állami levéltárnak a védelme alá kerülj A levéltárak hálózata idestova tiz esztendeje birkózik ezzel a feladattal és jelentékeny érdeme van abban, hogy az érdekelt szervek érdekeit dolgozóival lassanként meg tudta értetni az iratok jelentő ségét, az iratok megőrzésének íontosságát, azok köz és magánérdekű voltát A területi levéltárak az iratok védelmét s ezen keresztül a hivatali ügyintézést s ezzel együtt a szocialista állami és társa*dalmi rend megszilárdítását tiz éven keresztül nagy nehézségek közepette jelentős sikerrel szolgálták. Miként említettük, a levéltárak most már - néhány kivételtől eltekintve - valamennyi iratképző szerv iratanyagának a várományosai lettek, Ennek megfelelően a levéltárak nem maradhattak közöm bősek a tekintetben, hogy mi történik azzal az iratanyaggal, ami előbb vagy utóbb levéltári megőr zésre kerül. Tolna megyében, felfogásunkhoz igazodva, levéltári szempontból minden időkre vonatkozóan mindig a közigazgatási és igazságszolgáltatási iratanyagot tekintettük elsőbbséggel bírónak, mert ezeknek a szerveknek az iratanyagából tükröződik vissza a legjobban minden kornak a maga állami és társadalmi képe. Ennek a meggondolásnak a jegyében levéltárunk a maga külső szolgálatát, vagyis ellenőrző tevékenységét elsősorban a tanácsok iratanyagára irányozta, mert az iratanyag emiitett értékelésétől eltekintve ezt az iratanyagot tekintette és nem alaptalanul a legjobban veszélyeztetettnek, Az időközben szerzett gyakorlati tapasztalatok ezt az elgondolást teljesen igazolták, ügy véljük, nem lesz érdektelen, ha az e téren szerzett tapasztalatokról röviden megemlékezünk, Az ellenőrzések során ugyanis csakhamar kiviláglott hogy sok helyen nemcsak a polgári korszaknak az iratanyaga semmisült meg részben a II. világháború alatt részben pedig az azt kö 66