Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA - Hadnagy Albert–Taba György: Iratok és irattárak sorsa Tolna megyében / 65–71. o.

IRATTÁRI MUNKA ffadnagy Albert** Taba György: IRATOK £S IRATTÁRAK SORSA TOLNA MEGYÉBEN A Levéltári Hiradó szerkesztőbizottsága a levéltárunk gyűjtőterületén lévő és tetszésünk sze rint kiválasztott egyik irattárról kért tőlünk ismertető cikket. A szerkesztőbizottság mintegy húsz kérdőpontot közölt velünk, amelyek a megírandó ismertetésnek s általában egy irattári vizsgálatnak az alapját képezhetnék. Meg kell őszintén mondanunk, hogy T

olna megyében egyetlen szervnél sin csen dyan irattár, amelyről a megadott szempontok szerint ismertetést lehetne irni. Ugyanolyan, őszintén azt is meg kell mondanunk, miszerint a közeljövőben semmi remény nincs arra, hogy e megyében egyetlenegy szerv is létesíthessen olyan irattárat, amelynek élete az emiitett szempontok szerint alakulhatna. A valóság eme felismerése késztetett arra, hogy cikkünknek a fenti cimet adjuk abban a reményben, hogy közlendőink megszívlelendő tanulságokat nyújtanak mindazoknak, akiket illet. Az iratoknak valóban van sorsuk, mégpedig jó vagy rossz sorsuk és hosszabb vagy rövidebb életük. A polgári korszakban a törvényhatóságok egy-egy levéltárat és irattárat létesítettek s azok dologi és személyi ellátottságáról jól vagy rosszul, de mindenképpen gondoskodtak. A feudális korban a megyei levéltár anyaga képezte az akkori állami és társadalmirend eszmei biztositékát és az egyetlen igazgatási szervnek, a törvényhatóság hivatali ügyrendjének a vitelében a levéltári anyag adta az alapot A polgári korszakban a törvényhatósági levéltár és irattár együttesen látták el ezeket a feladatokat s Jelentőségüket ha idealizáltan is, hirdetni kívánta az a tény, hogy az uj alispán beik tatásakor a vármegye pecsétjének átadása mellett a levéltár kulcsainak az átvétele jelentette és fejezte be az alispáni szék érvényes betöltését és a velejáró hatalom átvételét E jelképes, de oly sokat mondó tényből ma már semmi sem maradt A megyei levéltárak néhány szervtől eltekintve *• az 19M. évtől kezdődően valamennyi iratképző szerv iratanyagának a várományosai lettek s addigi szűk elzárkózottságukból kilépve ma már állami szakhivatalként mint tudományos intézetek fejtik ki működésüket Megváltozott hivatásuk és hatáskörük következtében természetesen többé nincs is szükség a levéltár kulcsainak, mint a hatalom jelképének az átadására senki számára sem. Az irattárak kulcsainak az átadására, mintjelképes tényre azonban továbbra is szükség lenne, nem is any~ nyira a hatalom, mint inkább a szolgálat átvételének a bizonyítására. Különösen hangzik, hogy e Jelképnek az elmaradása mögött nagyon szomorú következmények rejlenek, Az 1867. évi kiegyezés után a törvényhatósági levéltárakon kivül aszerint, amint a megyei igazgatásból az egyes szakágazatok kiváltak és önálló szervként fejtették ki működésüket, kialakultak e szervek irattárai is. Érdekes, hogy a Jobbágyközösségek, amelyeknek nem volt hivatali szervezete, majd hosszú időn keresztül ezeknek modern értelemben vett utódai, a községek, mezővárosok és városok féltékenyen és nagy gonddal őrizték a maguk iratanyagát s-ezzel együtt történeti múltjukat mindaddig, amig mindezt úgyszólván maradéktalanul éppen a polgári világ igazgatási szervezete el nem pusztította. Az iratok tudományos, történeti, politikai, társadalmi, köz és magánérdekű értékének tudata és felismerése valahogyan kiesett a köztudatból s tág teret engedett annak az irányzat nak, amely az iratanyagban csak ügyviteli érdekeket látott s ezen túlmenően semmit se, A hivatali ügyviteli érdekek aránylag rövid időt képviselvén, megkezdődött az irattárak anyagának selejtezés* cimén a szó szoros értelmében vett elherdálása. Tolna megyében a törvényhatóság által létrehozott selejtezési bizottságban, amely a községek iratanyagának a sorsát volt hivatva eldönteni, a törvényhatósági bizottsági tagsággal rendelkező vár megyei főlevéltárnok nem kapott helyet ellentétben a bankigazgató és hasonáUásu egyéb tagokkal. 65