Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Komoróczy György: A levéltárak tömegkapcsolatainak fejlesztéséért: tapasztalatok a levéltári propaganda-munkáról Hajdú-Bihar megyében / 125–127. o.
LEVÉLTÁRAINK ELETÉBŐL A LEVÉLTÁRAK TÖMEG KAPCSOLÁS A1NAK FfiJL.BgZT&SftftBT Az 4958 végén tartott levéltárvezetői konferenciák egyik legfontosabb pontja a levéltáralc a gyűjtőterület életébe, szervezetébe történő minden vonatkozású beépítésének, a levéltárak a négy fal közül vaío kilépésének kérdése volU E kérdés fontossága nyilvánvaló; hiszen a levéltárak tevékenységének üyen széleskörű meg- és ezáltal elismertetése a levéltárak e területen végzendő minden munkáját nagyban megkönnyítheti. Hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsuk, szerelnök ezt a rovatunkat állandósjr tani: számítunk ebben levéltárosaink aktív közreműködésére. Propaganda-munka és általában a kapcsolatok kiépítése érdekében végzett tevékenységük minden tapasztalatát kérjük irják meg számunkra. * Jelen számunkban e kérdés minél alaposabb megvizsgálásanak érdekében 3, a levéltári propaganda-munkában különös aktivitást tanúsító levéltárvezetőt kérdeztünk meg. A KGL beszámolója egy emlékkiállítás kapcsán szerzett tapasztalatokról számol be. S mivel a levéltáraknak gyűjtőterületük életében történő minél szélesebb körű bekapcsolódása a színvonalas propagandamunkán tul szükségessé teszi mindazon intézményes lehetőségek alapos ismeretét is, melyek e kapcsolatok kiépítését elősegíthetik, így válik elsősorban érdekessé számunkra a levéltáraknak a tanácsokhoz való viszonya* Az ezzel kapcsolatban előálló problémák megvilágítására közöljük az erre a területre vonatkozó Jogszabályokat is* (Szerk.) T apasztalatok a levéltári propaganda-munkáról Haj du-Bihar meg yében Az a hatalmas gazdasápLlársadalmi és politikai változás, amely az egész ország életében a felszabadulás óta végbement föltétlenül visszatükröződött a levéltárakról alkotott felfogásban is. Amíg a levéltárak a törvényhatóságok intézményei voltak, magával a levéltárral legföljebb hivatalból foglalkoztak a törvényhatóság vezetői közül, de azok közül is csak azok, akiknek valami személyes érdekük fűződött a levéltárakban őrzött anyag családtörténeti felhasználásához, esetleg - nagyon kivételesen «* az önkormányzatok által létrehozott szabályrendeletekhez. A levéltár elzárt intézmény volt s a * poros akták* mögött rejlő értékeknek az élettel való kapcsolatát legföljebb maguk a levéltárosok látták, de azok is igyekeztek minél visszavonultabban élni részben azért, mert ha közkinccsé tették volna propaganda-raunkájukkal a kizsákmányoló rendszerek elnyomó módszereinek az iratokban rejlő értékeit akaratukon kivüí, objektíve szembekerültek volna a törvényhatóságokban uralkodó osztály képviselőivel, részben pedig azért, mert kényelmesebb volt visszahúzódni az iratok aiögé s nem foglalkozni mással, mint azok megőrzésével, kisebb mértékű rendezésével és egyes forráscsoportok közlésével, A felszabadulás után nagy kérdőjel tornyosodott a levéltárosok elé; vagy tudomásul vették, hogy az élet megváltozott s ebben a megváltozott életben a levéltári anyagot a tudományos érdekeken kívül a politikai felvilágosítás egyik eszközévé kell tenni, vagy menthetetlenül belesüllyedtek az eíefántcsontviiág zárkózott légkörébe. Ahhoz viszont, hogy a levéltári iratokat a politikai nevelömunka egyik eszközévé emeljék a levéltárosok, maguknak is cselekvően részt kellett venniök a politikai életben.
