Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Komoróczy György: A levéltárak tömegkapcsolatainak fejlesztéséért: tapasztalatok a levéltári propaganda-munkáról Hajdú-Bihar megyében / 125–127. o.
: . LOK-nak egy Debrecenbe kiküldött - ma már nem a levéltári kötelékben dolgoz;; - tudományos tisztviselője még az államosítás kezdetén, 4954-ben azt mondotta hogy a levélt.ros foglalkozzék elsősorban a levéltári anyaggal s majd minden ilyen irányú munka elvégzése után szentelje idejét arra. hogy részt vegyen a politikai munkában. Ezt a szemléletet a Debreceni Levéltár már akkor is visszautasította és helytelennek ítélte abból a meggondolásból kiindulva, ho-.y a levéltárosnak igenis minden vonatkozásban részt kell vennie a politikai nevelömunkában, mert csakis ezzel a módszerrel tudja kifejezésre Juttatni a levéltár igaz' érdekét, s a szorosan vett sz lianai feladatokon túlmenően érvényesíteni a levéltár nagyobbkorü érdekeit. Mit kellett elérnie ezen a téren? El kellett érnie azt hogy az uj élet vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, maga a kommunista párt. mint az osztályszervezetek legmagasabb formája, vegye kezébe a levéltár tevékenységének irányítását és határozza meg konkréten a levéltár társadalmi runkcióit. Ennek a felismerésnek természetes feltétele volt az, hogy a levéltáros személyileg érezze a párt vezető szerepének vitathatatlan Jelentőségét és szakítson azzal a helytelen és egyáltalán nem igazolható, határozottan reakciós nézellel, hogy «mit értenek a funkcionáriusok a levéltár ügyeihez** Aki ezt a nézetet nem tette a történelem lomtárába, az mitsem értett meg a proletariátus államhatalmi elméletéből s még kevésbé gyakorlatából. Ebből az elgondolásból indult ki a Debreceni Levéltár akkor, amikor részben szemináriumok alkalmával a párttórténoti kérdéseknél, részben előadások megtartása idején bármilyen történelmi vonatkozású elméleti probléma gyakorlati megvilágításánál a levéltári iratok tömegére hivatkozott, amely példákkal lehetővé tette, hogy minél szélesebb körben vegyék tudomásul az emberek azt hogy levéltár v.a n, hogy jöjjenek tisztába azzai, hogy a levéltárban heveró értékek nemcsak egy-egy elvontabb tudományos kutató szakmai munkáját segítik elő, hanem meggyőző adatokat tárnak fel a politikai gondolkodás elmélyítésére. A levéltári propagandának ez volt az elsődleges módszere : konferenciákon, ideológiai továbbképzésén, előadások keretében megmutatni, hogy íontos az iratok védelme, mert Jelentéktelennek látszó adatokból a képzett és osztályhü történész gazdag kincsesbányát tárhat fel az emberek meggyőzésére, a kizsákmányolás módszereinek felderítésére. Nélkülözhetetlen volt ezen a téren az, hogy nemcsak a levéltár vezetője, hanem az apparátusnak legtöbb tagja érezze magáénak ezt a politikai gondolatot Annak felismerése, hogy a levéltári iratok a politikai nevelőmunka értékei, kezdetben egyértelmű volt azzal, milyen megbecsülés' vette körül a levéltár vezetőjét Később ez a kör mindinkább kiszélesedett és kiterjedt a levéltár dolgozóira, majd fokozatosan Jutott el a levéltárnak, mint intézménynek a jelentőségéig. Mind több kérdés került egymás után napirendre, amely előtérbe állította a levéltárat s a legutóbbi választások alkalmával már nemcsak a megyei vagy megyei Jogú városi szervek dolgozói kerültek közvetlen kapcsolatba a levéltárral, hanem a községek egyes dolgozói is. A levéltár nem várta meg a kérdések felvetődését, hanem eléje sietett azok felvetődésenek, s amikor még országos visszhangja nem támadt egy-egy ünnepi évfordulónak, a levéltár már adatokkal szolgált az évfordulók anyagához. Ugyanezt tették a kiállítások, melyek a mindennapi élet eseményeit is igyekeztek ért hetőbbé tenni az elmúlt események feltárásával. Ez volt a helyzet pl. az 1957-ben megrendezett 4956. évi ellenforradalmi kiállítással, amely megyeszerte nagy sikert aratott azzal, hogy a közben begyűjtött ellenforradalmi iratok révén bemutatta az ideológiai, politikai és gazdasági életben véghezvitt ellenforradalmi rombolás munkáját A levéltári propaganda másik eszköze volt a tanácsi és más, pl. vállalati szervek körében végzett felvilágosító propaganda. A tanácsi apparátus dolgozói eleinte szembeálltak a levéltárral s még ma is vannak, nem is kis számban, helyek, ahol nem értik meg a Jövendő levéltári iratoknak a fontosságát Ezeknél is egy-egy előadás, járási értekezleteken való tárgyalás fokozatosan hozzásegíti a tanácsi apparátus tagjait ahhoz, h gy belássák: nélkülözhetetlen tudományos, politikai és nemzetgazdasági érdek fűződik az iratok eyy részéhez, amelyet nem szabad kiselejtezni. Ma már a megyében a kint lévő iratanyag általában megközelítő rendet mutat amely ugyan még messze áll az ideális állapottól, mégis összehasonlíthatatlanul hatalmas a haladás 4950-hez viszonyítva, nem beszélve az 4950. előtti állapotokról. 426
