Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A fondképzés néhány tapasztalata Debrecen város feudális kori iratai alapján / 80–92. o.
sere, hiszen maga a hivatal (a városi halóság) többszőrösen változtatta íormáját s ilyen esetben az iratok elhelyezése nem alkalmazkodott a változásokhoz. Hol lehetne ezek után megvonni a londok határát a leudáíískori Debredenben? Ilyen esetben merül tel a kérdés, vajon a levéltártudomány területén alkalmazott fond-fogalmat, akár a francia váJb tozatot akár a szovjet tudomány meghatározását, sematikusan lehet-e alkalmazni Debrecen, esetleg más városok levéltárának megítélésénél a feudális korra nézve? Olyan kérdések ezek, melyeket minden esetben az egyes levéltárak sajátosságai szerint kell megvizsgálnunk, de föltétlenül óvakodnunk kell attól, hogy egy-egy irategységre mechanikusan ráhúzzunk valamely sémakopényt s azt az idő minden változásán végigvigyük. Kétségtelen, hogy a feudáliskor! Debrecenben a levéltári anyag rendszerezésének (klasszifikációjának) alapegysége a fond. fiz az állítás azonban elsősorban elvi vonatkozásban állja meg a helyét* Ahhoz, hogy az elvet a gyakorlatban következetesen érvényesíthessük, fel kell ismernünk a londképzés mechanizmusát. Ennek folytán, mert a íondképzésben nem jártak el következetesen a feudális korban, nem lehet egységesen és visszavonhatatlanul kimondani azt a tételt hogy a fondképzés kizárólag a hivatalszervezettel függ össze. A levéltártudomány rendszerező és elemző munkájának dialektikájából következik, hogy minden esetben az anyag természetéből szűri ie az általános következtetéseket Éppen ez a felfogás ad Jogot ahhoz, hogy Debrecenben megnézzük a londképzés gyakorlatánál mindazokat a tényezőket, amelyek a levéltári anyag rendszerezésének alapjául szolgálhattak. Első rendszerező elv maga a hivatalszervezet A hivatalszervezet tevékenysége során létrejöttek egymással összetartozó iratok s létrejöttek egymással össze nem tartozó iratok. Az összetartozó iratokat több esetben az irattár azonossága fogta össze s az különböztette meg más iratoktól. Egy hivatalszervezeten belül több irattár (regisztratura) működött nem egyszer (pl. con* ceptus, reiaűones, testimoniales) s ilyen esetben a fond hivatali egységébe azok a különböző registraturák tartoztak, amelyeknek létrejötte egyidejű volt a hivatal működésével. Ezek a londok organikusan összefüggnek magával a hivatal működésével, annak ügyviteli célokat szolgáló irattárában kezdtek kialakulni s a levéltár sokszor folytatta az irattárban kifejlődött nyilvántartási rendszert. Ebben az esetben tehát a fond fogalma összeesik a hivatalszervezet fogalmával. A másik 1 "rendszerező elv az irattár illetve regisztratura elv. Voltak olyan iratok, amelyeket már eleve, az irattárban külön kezeltek s nem kapcsolták hozzá a folyó ügyvitelben fennálló rendhez, hanem vagy sorozatokat képeztek, vagy gyűjteményes irattárakat alkottak. Ilyen eljárást követtek pl. a felsőbb hatósági rendeleteknél, amelyek esetében a rendeleteket külön kezelték ön álló irattárban, saját regiszíraturával, a rendeletekhez tartozó mellékleteket pedig oda sorolták, ahova a tárgyi elv alapján tartoztak, a választ pedig a conceptusok, vagy relatiok vagy más iratok egészéhez illesztették, oda, ahol annak a hivatalnak iratai voltak, amely a választ megírta. Ebben az esetben a fond fogalma a regisztratura fogalmával azonos, mert egyetlen regisztra-' túra alatt található iratmennyiség valamely összetartó elvnél - tárgyi, területi, eredetpertinencia fogva egységes kezelés alá van vonva. A harmadik elrendezési elv az iratok funkciójából adódik. Azt nézték, hogy egy-egy irat mii kíván elérni: JogbíztositásL vagyoni állapot rögzítését földmérést síb., s ennek megfelelően alakítottak ki olyan gyűjtemény Jellegű íondokat amelyeknek fenntartása ma is kívánatos, mert az anyag sem valamely hivatal irataihoz, sem pedig valamely irattár szervezett rendjébe nem osztható be. A íeudáliskori Debrecenben az ügyigazgatás rendszere a testületi és hivatali ügyintézés formáit egyaránt ismerte. A communitas ülései, a senatus mindennapos gyűlései, a kettőnek együtt tartott tanácskozása, a királyi biztos elnöklete alatt szervezett tanácsnoki ülések stb. a testüleü ügyintézés tormáira építettek s önálló iratokat képeztek az üléseken pl. Jegyzőkönyveket. Viszont a gyűlésekre előkészített fogalmazványok, azok elé ném vitt intézkedések, a különböző kiadványok, gazdasági elszámolások stb. mind a hivatali ügykezelés lecsapódásai Yoltak és szorosan kapcsolódtak a hivatalokon belül kialakult irattári rendszerekhez.
