Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - Rajk Lászlóné: Levéltári tudományos könyvtárak Franciaországban / 253–256. o.
letéteket, gyűjteményeket (kéziratos kórnikák. képek, kortörténeti gyűjtemények, pecsétek, címerek, újságok stb. - ezekben a német városi levéltárak Igen gazdagok) és a kézikönyvtár a t, valamint az esetleg más levéltárba került városi provenienciaju iratokat szintén fél kell venni a leltárba. A szerényen Bestandttbersicht-nek nevezett ievéiUrismertetések készítése tehát komoly, nagy felkészültséget igénylő munka. A náiunk szokásos leitártipusoktól több ponton eltér ez a levéltárismertetés: a levéltárat létrehozó város történetének, Jogviszonyainak és hivataltörténetének, valamint a levéltár történetének rövidre fogott, de rendszeres kidolgozása olyan követelni ény.ameiy meghaladja az alapleltárak készítésekor kitűzött célt (bár az ezekkel való foglalkozás vagy legalább a velük kapcsolatos kérdések felvetése elől éppen a városi levéltárak esetében nem térhettek ki az alapleltárak készítői sem) és a mi ismertető leltárainkhoz teszi hasonlóvá a munkát. Magának a leltári résznek, az egyes állagok ismertetésének a kidolgozása azonban nem annyira aprólékos és minden részletre kiterjedő, mint a nálunk készülő akár alap-, akár ismertető-leltáraké. Ennek magyarázatát főként a német levéltárak anyagának a miainkénél szerencsésebb, a kezelés és a kutatás szempontjából egyaránt előnyösebb és egyöntetűbb, tárgyi egységeken alapuló irattári rendszerében kell keresni; ehhez járul még a levéltárban készült segédletek nyújtotta előny is. így érthető, hogy az irattári rendszer, a segédletek és a kutatási lehetőségek taglalását mellőzik. Ebben - eltérő adottságaink miatt - ugy gondolom, nem volna ajánlatos követnünk a példájukat A most szokásos, kissé nehézkes, pontokra tördelt szerkesztési módot azonban érdemes volna átalakítani az utasítás példatárában látható könnyedébb, mégis világos és áttekinthető elrendezés alapján. Hasonlóképpen érdemes elgondolkozni arról a haszonról, amely a levéltár történetének az utasítás szerint történő gondos kidolgozásából a leltározás egész munkájára nézve adódik. Felhő Ibolya LEVÉLTÁRI TUDO MÁNYOS KÖNYVTÁRAK FRANC I AORSZA GBAN A Francia Levéltárosok Egyesülete az utóbbi években hozzálátott a levéltárakat érdeklő fontosabb szervezési, tudományos, igazgatási és népművelési problémák rendszeres felméréséhez. A problémák lehető sokoldalú megvilágítása végett igyekeznek e munkába minél több levéltárost bevonni. Ezt és egyúttal a lehető legtöbb konkrét adat megszerzését, igen egyszerű uíon érik el: az egyes kérdéskomplexumokról azok felmérésére alkalmas kérdőiveket készítenek, ezt kiküldik minden egyes levéltárba, s a beérkezett válaszok alapján kialakult véleményeket a Levéltáros egyesület regionális gyűlésein vitatják meg, A viták eredményét azután az egyesület folyóirata, a La Gazette des Archives részletes ismertetése juttatja el az ország minden levéltárosához. A folyóirat 1956 julíusi illetve 1957 januári száma igy azokat a vitákat ismerteti, melyek 1956 április-október havában folytak a levéltárosok regionális gyűlésein, a levéltárak tudományos könyvtárainak a levéltári munka szolgálatában betöltött illetve betölthető szerepéről. Mivel az egyes magyar levéltárak is jelentős, gyakran igen értékes kézikönyvtárakkal rendelkeznek, s mivel ezek szerzeményezése, kezelése, s az ezzel kapcsolatos igények meghatározása körül még mindig több bizonytalanság figyelendő meg. ugy véljük, nem lesz érdektelen, ha megismerjük írancia kollégáink e vonatkozásokban kifejtett álláspontjai és véleményét is. Az egyes kérdésekre beérkezett válaszok alapján kialakult összképet az alábbiakban összefoglalóan ismertetjük. 1. Könyvállomány, annak összetétele és elhelyezése A könyvállomány változó: Egy pár adat erre vonatkozólag : Ardeche 13 352 kötet *.3O0 % Drome kb, 2500 kötet, Marseille-i városi levéltár 3000 kötet, Aube 3500 kötet « 175 m, Moselle 12 456 kötet » 466 ©. (Az északi, délkeleti és normandiai levéltárai* nem közöltek adatokat állományuk nagyságát illetően.) 253
