Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - A lengyel levéltárak negyedik módszertani konferenciája / 227–244. o.
amely lehetővé teszi, hogy az üzemi levéltárak is rövid időn belül elérjék a levéltárak fulajdonképpeni célját, a levéltári anyag feldolgozását A LEN PYEL L?^fíLTÁRAR N5CYE DIK MÓDSZERTANI KONFERENCI ÁJA Az 4958, május 42-24 közt Varsóban H. Aitmannak. az állani levéltárak főigazgatójának elnöklete alatt 408 levéltáros részvételével megtartott lengyel levéltári módszertani konferencia as 4944 utáni iraíaayag selejtezésének kérdésével foglalkozott Mivel a konferencia témája a magyar levéltárügy számára is igen figyeJemre méltó és megoldást egyre égetőbben váró problémái tárgyal, ugy véljük, nem lesz felesleges, ha a főreferátumokat az alábbiakban az Archeion XXYíü. kötetében olvasható szövegek alapján részletesebben ismerteit A konjerenciát H. Altmanna k a selejtezés problémáit nemzetközi síkon tárgyaló előadása nyitotta meg. A mai levéltárügy legfőbb problémája - állapította meg Aitmann elvtárs - a legujabbkori iratok kérdése. Módszertanilag ez a kérdés nem t& mert a legújabb és régibb korszakok iratainak rendezése, leltározása és hozzáférhetővé tétele közt elvileg nincsen különbség, tíj azonban a selejtezés kérdése, a maradandó értékű iratok kiválasztása. Ez a kérdés egyaránt foglalkoztatja a nemzetközi levéltári konferenciákat és a levéltári szakfolyóiratokat A probléma forrása a legújabb iratok tömeges volta, Á század eleje óta végbemenő változások (a kapitalista államokban az állami hivatalok hatáskörének kibővülése, a szocialista államokban az ipar államosítása és a mezövesd&ság kollektivizálása) megnövelték a hivatalok számát és az iratok lavináját zúdítják a levéltárakra, A hivatali eljárás gépesítése határtalan fejlődésnek néz elébe, a Hollerith gép ujrajta dokumentumokat állit elő, az automatizálás és gépesítés forradalmasítja a hivatali munkái is, A mennyiségi változás minőségűié csap &i, az iratok száma minőségük rovására nő. A közigazgatási és gazdasági élet terén ugyanazok a kérdések több szinten kerülnek megtárgyalásra, Nő az ügyiratokon kívüli dokumentumok száma. Felvetődik a kérdés, hogy a levéltárak fejlődése tartson-e lépést a hivatalok feji idősávét tehát, hogy a hivatalok tulfengésével levéltár-tuííengóst. keü-e szembeálii'ar-JL Általában az a Ö3§gyűződés, hogy ez helytelen lenne, mert 1. nem reális, 2. nem célszerű. Meg a leggaadá^áfeí} állam sem engedheti meg magának ilyen nagyszabású levéltári hálózat kialakításai. (la a XIX. század tragédiája az volt. hogy a hivatalokban levéltári ellenőrzés nélkül sen.mis'teúek ne!? értékes iratanyagot, akkor a XX. század második felének tragédiája a levéltárakat fenyegető irat? lavina. A helyzet ezen a téren a különböző országok politikai és gazdasági fejlődésének, nemzeti hagyományának megfelelően különböző, Á levéltárak selejtezési felügyelete ma már általánosan elismert mind a kapiíajlsja, ffited a szocialista államokban. Az eltérés csupán annyi, hogy néhány államban a levéltárait csak •:-. központi hivatalok felett gyakorolnak felügyeletet, másutt felügyeletük az államosított üzemekre Is kiterjed. Bár sokszor találkoznak még a levéltárak ellenállással, de jogilag ma náf íluiiánosan elismert az az elv. hogy egyetlen hivatalnak sincs joga az illetékes levéltár jóváhagyása néflttíi iratokat megsemmisíteni, A selejtezést a hivatalban hol a levéltáros, hol a hivatal személy sete hajtja végre. A selejtezési jegyzékek több-kevesebb eltéréssel előírják, hogy mely iratok selejtezheiők az ü;y ?e* zárása után, melyek hosszabb idő elmultával és melyek adandók át - meghatározott idő eltedével - a levéltárnak. Az utolsó évtizedek tapasztalatai azonban bebizonyították, hory nem minden a levéltárba került anyagot érdemes véglegesen megőrizni. A levéltárak raktárai megtétele, a» uj anyagot nem tudják átvenni, szóval bekövetkeznek mindazok a nehézségek, a mely tik az aatok tömeges voltából' származnák. Egyrs államokban (USA. Svájc) átmeneti raktárakat áüitattak fel, s ezekben gyűjtik össze a hivatali szempontból szükségtelen, de levéltári 'őrizetre még nem 227
