Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Vörös Károly: A magyar levéltárosképzés jelenlegi rendszerének kialakítása / 156–159. o.

Vörös Károly: A MAGYAR LEVÉLTÁROSKÉPZ ÉS JELENLEGI RENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSA A magyar levéltárügy az 4950, évi 29, tvr, megjelenése őtá hatalmas változáson ment át melynek eredményeképpen a polgári korszakban kialakult levéltárügytől teljesen eltérő uJ arcot nyert E változás két területen zajlott le; szervezetileg létrejött egy erőteljesen központosított ma­gyar levéltárszervezet, tartalmilag pedig e szervezet kiterjesztette érdeklődését az iratképzés olyan területei leié ; s> melyek a polgári kori állami vagy törvényhatósági levéltáros elől teljesen el voltak zárva. A központosított egységes szervezetű magyar levéltárügy ma az egységes ma­gyar államigazgatás, igazságszolgáltatás és a tervszerűen irányított népgazdaság egész területé­nek iratmegőrzésében érdekelt, és ennek révén egyre inkább érdekeltté válik annak iratkópsé* sében is. ; Az ilyen módon megváltozott profil: az egységes szervezet és az újszerű, hatalmas fel­adatok, kezdettől fogva sürgősen megoldandó kérdéssé tették a magyar levéltárnoki kar megte­lelő szakmai színvonalú kiegészítését és utánpótlását is. Egyrészt — főleg kezdetben + meiinyh ségi téren jelentkezett az igény: az újjászervezett levéltárügy több dolgozót igényeli* ** később minőségileg is uj igények léptek fel* olyan uj levéltárosokra lett szükség, akik nemcsak 1 a rég? klasszikus levéltártan ismeretanyagával .rendelkeznek, hanem képesek az uj s^eívezet í«iveíeüe , uj feladatok megoldására is. Ez az igény különben egyre inkább érvényesült a régi szakképzett* ségü levéltárosokkal szemben is. Érthető, hogy ilyen módon a levéltárosképzés kérdése a magyar levéltárügy számára rö­videsen az egyik legégetőbb, legsürgősebb megoldást igénylő problémává vált Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karán 1949-*4955 között (az 1954/ 55. tanévvel bezárólag) a könyvtárosi illetve muzeológusi szakhoz hasonlóan működött külön le* véltáros szak (illetve kezdetben egyes végzett történész hallgatókat külön levéltári szakképzés­ben részesítő levéltát-ösképző tanfolyam) volt az első kísérlet a kérdés megoldására. Az itt vég­zett hallgatók állami levéltárákban folytatott egy évi gyakorlat után kapták meg végleges beosztá­sukat Fennállásának 5 esztendeje alatt az egyetemi levéltárosképzés jelentős számú uj. képzett káderrel növelte a levéltári tudományos dolgozók állományát Az egyetemi levHtárosképzés rész­letesebb ismertetésébe vagy értékelésébe ehelyütt azonban nem szükséges belebocsátkozni, mert a kérdés legújabb jelentkezésénél mint megoldási lehetőség konkrét jelentőséggel már nem birt Az egyetemi oktatás átszervezése során 1955 nyarán ugyanis, mint emiitettük, a szakot megszün­tették, A magyar levéltárügy káderutánpótlásának e forrása az 1955/56. tanévtől kezdődően ki­apadt 4956. nyarán a levéltári tudományos személyzet pillanatnyilag szükséges utánpótlását te­hát már az ELTE történettudományi karának végzett tanári szakos hallgatói közül kellett kiválasz­tanunk. Az ekkor két évre ideiglenesen kinevezett 5 gyakornok szakmai kiképzését az állandó levéltári munka mellett három módszer együttes alkalmazásával véltük elérni, megadott szakiro­dalom időnkénti konzultációkkal ellenőriztetett tanulmányozásával, legalább még egy állami levéltár munkájának néhány hónapi megismertetésével és az Országos Levéltárban eltöltendő ugyancsak né­hány hónapos szakmai gyakorlattal. E tervet e gyakornokok képzésénél csak részben sikerült megvalósítania A gyakornokok az Országos Levéltárban végzendő gyakorlata elmaradt a kiadott szakirodalom tanulmányozásának időnként központi konzultációk utján'történő ellenőriztetését sem sikerült teljesen végrehajtani; csak e g.Y ilyen 1 konzultációt "tartottunk..' " u -•••.-.- •'... --.,• - - --• Ennek, valamint ez utóbbi gyakornokok konkrét levéltári munkájának tapasztalatai is megmu­tatták azonban, hogy a levéltáros utánpótlás szükséges teljes szakképzettségének biztosítására csu­pán az egyetemi általános történeti tanulmányok, s az utánuk következő hosszabb-rövidebb levéltári gyakorlat nem elégségesek, szakszerű ismeretanyagot rendszeresen közlő levéltáros szakkép­zésre tehát változattanul szükség van. Más a levéltárosképzésben érdekelt szerv nem létében azon­ban világos lett, hogy e szakképzés megszervezése teljes egészében a levéltáralcra hárul, s a kép­zés igy szükségképpen csak a már alkalmazott, vagy legalábbis próbaszolgálaton levő dolgozókra korlátozódhat 456

Next

/
Oldalképek
Tartalom