Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Vörös Károly: A magyar levéltárosképzés jelenlegi rendszerének kialakítása / 156–159. o.

Vörös Károly: A MAGYAR LEVÉLTÁROSKÉPZ

ÉS JELENLEGI RENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSA A magyar levéltárügy az 4950, évi 29, tvr, megjelenése őtá hatalmas változáson ment át melynek eredményeképpen a polgári korszakban kialakult levéltárügytől teljesen eltérő uJ arcot nyert E változás két területen zajlott le; szervezetileg létrejött egy erőteljesen központosított magyar levéltárszervezet, tartalmilag pedig e szervezet kiterjesztette érdeklődését az iratképzés olyan területei leié ;

s> melyek a polgári kori állami vagy törvényhatósági levéltáros elől teljesen el voltak zárva. A központosított egységes szervezetű magyar levéltárügy ma az egységes magyar államigazgatás, igazságszolgáltatás és a tervszerűen irányított népgazdaság egész területének iratmegőrzésében érdekelt, és ennek révén egyre inkább érdekeltté válik annak iratkópsé* sében is. ; Az ilyen módon megváltozott profil: az egységes szervezet és az újszerű, hatalmas feladatok, kezdettől fogva sürgősen megoldandó kérdéssé tették a magyar levéltárnoki kar megtelelő szakmai színvonalú kiegészítését és utánpótlását is. Egyrészt — főleg kezdetben + meiinyh ségi téren jelentkezett az igény: az újjászervezett levéltárügy több dolgozót igényeli* ** később minőségileg is uj igények léptek fel* olyan uj levéltárosokra lett szükség, akik nemcsak

1 a rég? klasszikus levéltártan ismeretanyagával .rendelkeznek, hanem képesek az uj s^eívezet í«iveíeüe , uj feladatok megoldására is. Ez az igény különben egyre inkább érvényesült a régi szakképzett* ségü levéltárosokkal szemben is. Érthető, hogy ilyen módon a levéltárosképzés kérdése a magyar levéltárügy számára rövidesen az egyik legégetőbb, legsürgősebb megoldást igénylő problémává vált Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karán 1949-*4955 között (az 1954/ 55. tanévvel bezárólag) a könyvtárosi illetve muzeológusi szakhoz hasonlóan működött külön le* véltáros szak (illetve kezdetben egyes végzett történész hallgatókat külön levéltári szakképzésben részesítő levéltát-ösképző tanfolyam) volt az első kísérlet a kérdés megoldására. Az itt végzett hallgatók állami levéltárákban folytatott egy évi gyakorlat után kapták meg végleges beosztásukat Fennállásának 5 esztendeje alatt az egyetemi levéltárosképzés jelentős számú uj. képzett káderrel növelte a levéltári tudományos dolgozók állományát Az egyetemi levHtárosképzés részletesebb ismertetésébe vagy értékelésébe ehelyütt azonban nem szükséges belebocsátkozni, mert a kérdés legújabb jelentkezésénél mint megoldási lehetőség konkrét jelentőséggel már nem birt Az egyetemi oktatás átszervezése során 1955 nyarán ugyanis, mint emiitettük, a szakot megszüntették, A magyar levéltárügy káderutánpótlásának e forrása az 1955/56. tanévtől kezdődően kiapadt 4956. nyarán a levéltári tudományos személyzet pillanatnyilag szükséges utánpótlását tehát már az ELTE történettudományi karának végzett tanári szakos hallgatói közül kellett kiválasztanunk. Az ekkor két évre ideiglenesen kinevezett 5 gyakornok szakmai kiképzését az állandó levéltári munka mellett három módszer együttes alkalmazásával véltük elérni, megadott szakirodalom időnkénti konzultációkkal ellenőriztetett tanulmányozásával, legalább még egy állami levéltár munkájának néhány hónapi megismertetésével és az Országos Levéltárban eltöltendő ugyancsak néhány hónapos szakmai gyakorlattal. E tervet e gyakornokok képzésénél csak részben sikerült megvalósítania A gyakornokok az Országos Levéltárban végzendő gyakorlata elmaradt a kiadott szakirodalom tanulmányozásának időnként központi konzultációk utján'történő ellenőriztetését sem sikerült teljesen végrehajtani; csak e

g.Y ilyen

1 konzultációt "tartottunk..' "

u -•••.-.- •'... --.,• - - --• Ennek, valamint ez utóbbi gyakornokok konkrét levéltári munkájának tapasztalatai is megmutatták azonban, hogy a levéltáros utánpótlás szükséges teljes szakképzettségének biztosítására csupán az egyetemi általános történeti tanulmányok, s az utánuk következő hosszabb-rövidebb levéltári gyakorlat nem elégségesek, szakszerű ismeretanyagot rendszeresen közlő levéltáros szakképzésre tehát változattanul szükség van. Más a levéltárosképzésben érdekelt szerv nem létében azonban világos lett, hogy e szakképzés megszervezése teljes egészében a levéltáralcra hárul, s a képzés igy szükségképpen csak a már alkalmazott, vagy legalábbis próbaszolgálaton levő dolgozókra korlátozódhat 456