Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

tek el * valamint a lengyel munkásmozgalom, az orvostudomány és a cukoripar történetére vonatkozó leltárak. Némely ország a következő elvet vallja: a levéltárba bekerült valamennyi fond <m bár* milyen legyen is az - legyen ellátva sommás segédlettel^a későbbiekben részletesebb leltárak is készíthetők róluk, figyelemmel a történeü munkálatokra (vagy az ügyviteli kutatásokra), amelyek ilyen segédletet lehetővé tesznek. Ez a helyzet Finnországban, Lengyelországban, Magyarországon, utóbbi helyen az talapleitárak* késsitését erősen szorgalmazzák* Franciaországban az Archives Nationaies újkori osztálya mintegy 20 év óta rendszeresen készít és publikál egy ^Összefoglaló jelentésit valamennyi minisztérium és központi ügyviteli szerv minden* a francia forradalom utáni időszakban keletkezett begyűjtött iratanyagára vonatkozóan, ez azonban nem akadályozza meg, hogy nagyszámú sorozat és fond részletes leltárát is el ne készítsék, Az USA-ban, minden fondot (record groups) vagy íondrészletet, befogadása után azonnal alávetik egy un. ttentative controU~nak (kísérleti ellenőrzés) ; a későbbiek íolyamán pedig a munkatervek előírják az un. «permanent comprehensive controU*t (állandó, széleskörű ellenőrzés). Az országos tevéitár osztályai (fiecords Divisions) minden évben uj tévi tervet* készitenek, amelyet az igazgatóságnak kell jóváhagynia s amely az őrizetükre bizott fondok munkábavételének sorrendjét megállapítja. E sorrend megállapításánál az iratok állapota, terjedelme és felhasználha* téságának mikénüe az irányadó (current reíerence service = folyamatos -állandó - felvilágosító szolgálat), az iratok azonnali vagy pedig levéltárba történt beosztása utáni használatára figyelemin el# tekintettel kell lenni a kutathatóság esetleges korlátozásaira, a levéltári kezelés egyes munkafázisainak költségeire, valamint a szakképzett személyzettel való ellátottság mérvére* A * National Archives Handbook oí Procedures* (levéltárak országos kezelési kézikönyve) alapján egy fond teljes megmunkálásának különböző fázisai a következők: összefoglaló ismertetés (summary staíement), korlátozások rögzítése, a szükséges segédletek listája, terjedelemre vonatkozó felvilágosr tás (köblábban), majd «előzetes leltárak^, végül a voltaképpeni leltár (special üst). Több állami levéltárban hasonló a helyzet, Minnesota például célul tűzte ki, hogy amennyire lehetséges, valamennyi fondjának ^összefoglaló leltárát* elkészíti. Az amerikai válasz értékelési kritériumait többé-kevésbé számos más állam is átvette. De hol az egyik, hol a másik szempontot hangsúlyozzák, igen sok válasz kiemeli az igazgató vagy a levéltárosok személyes kezdeményezését: igya munkábavétel elsőbbsége ugyancsak egyénivé válik* még akkor is, ha a levéltáros tekintetbe veszi a történeti kutatás igényeit (Belgium, Jugoszlávia. sok francia megyei levéltár, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc ..*). Másutt a fondokat elvben beérkezésük sorrendjének megfelelően veszik munkába (Bajorország. Ghána, Hollandia). Angliában lényegében a szakszemélyzettel való ellátottság az irányadó (anélkül, hogy különösebb figyelmei szentelhetnének a tervbevett történeü munkálatoknak),^ gyakran pedig a fond állapota az őrzés szempontjából; ez esetben azoknak biztosítják az elsőbbséget, amelyek a legkevésbé kutatható állapotban vannak (Ausztria, Dánia)*-' némelykor az ügyviteli szempontok a mérvadók: a fond esetleges ügyviteli felhasználása (Ausztrália, Rodézia). Leggyakrabban a fond történeü értékére, a kutatások szempontjából való jelentőségére s különösképpen a doktori értekezések és egyéb tudományos munkák számára jelentős forrásértékére («Quellenstoíf*) vannak különös figyelemmel (Ausztria, Dánia, Franciaország, NDK, Német szövetségi levéltárak és különböző tartományi levéltárak*. Svédország, Vatikán). Mégis azonban ritkán fordul elő, hogy a történeti intézetek vagy maguk az egyéni kutatók véleményt nyilvánítanának a készítendő leltárak kiválasztása kérdésében, vagy ebbe beleavatkoznának. Néha előfordul, hogy a közponü igazgatóságok kezdeményező lépéseket tesznek a különböző levéltáraknál. így Spanyolországban, Ferdinánd és Izabella katolikus királyok 500-ik 'születési évfordulója alkalmából, az uralkodásukra vonaüiozó dokumentumoknak Simancas-ban, valamint Barcelonában történő leltározását jelentősen szorgalmazták. (5 kötet Jelent már meg eddig). Ugyanez történt ¥. Károly 400-ik halálozási évfordulójának emlékezetere. Jelenleg Portugália helyezi előtérbe a nagy felfedezések korában történt portugál terjeszkedés történetéi, Olaszország pedig - az olasz egység százados ünnepségei keretében - a Rísorgimento (182-1-^860) történetét, S2