Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.
elv*, amely a íondkeretek megtartása mellett íondon belül egy. á hivatal struktúrájának megfelelő, az ügyvitelt jobban tükröző rend kialakítását ajánlja; 4. a Szovjetunió levéltárosainak felfogása, amely a proven-iencia-elv francia értelmezése és a szabad provenlencla-elv között áll- Eszerint ugyanis a regisztratura rendje, ha megfelelő, tiszteletben tartandó, de ha nem az, ugy - a Íondkeretek megtartásával - átalakítandó. Ilyen esetben a szovjet levéltári kézikönyvek a szabad provenlencia-elvhez hasonló, a szervezetet és az ügyvitelt (az ügyköröket) tükröző rendszert ajánlanak. Amennyiben az anyagból ilyen struktúra nem dolgozható ki, megengedhetőnek tartják az ettől független tárgyi alapú rendezést is. Knyázev azonban rámutat az ilyen rendezés nehézségeire s hangsúlyozza, hogy ez a módszer csak kivételes esetekben alkalmazható. A gyakorlati szempontokra áttérve, felmerül a kérdés: milyen elvet kövessünk mi, magyar levéltárosok, a felvetett problémák tekintetében? A porosz-holland elv számunkra nem megfelelőA porosz hivatalok ugyanis már a XVII. század vége óta tárgyilag tagolódó Irattári rendszerekre tértek át. Központi hatóságaik, szakcikkek szerint, a XIX- század eleje óta mintaszerű tárgyi rend szert alkalmaznak. A holland hivatalok hasonló iratkezelése közismert (e század elején pl. már a decimális rendszert vezetlek be). Itt tehát afc anyag átrendezése felesleges, az eredeti rend megtartható. Ezzel szemben a mi levéltári anyagunk nagy része numerikus rendben van felállítva. A minisztériumok irattárainál a helyzet még viszonylag kedvező, mert itt. kutlő, illetőleg tétel-tagolódás van, de az alsóbb közigazgatási szerveknél s a bíróságoknál sok a csupán alapszámok vagy Irattári számok stb. szerint rendezeti anyag. - A francia rendszer számunkra idegen. Ott a kialakított sematikus tárgyi kereteknek (cadre de classement) már évszázados tradíciójuk van, ezek a kitűnő — kinyomatot: - leltárak révén a kutatók körében közismertté váltak. Mindennek nálunk nincs előzménye, s nem kivan fejtegetést, hogy e (XVIII. századi eredetű, akkori szempontokat rögzítő) keretek ma be nem vezethetők. - A szabad proveniencia-elv körül még viták folynak, értékelése nem egyértelmű. - Számunkra a Szovjetunió levéltárainak példája a legmegfelelőbb, amely az el= raéleí és gyakorlat egységét tükrözi- E felfogás szerint tiszteljük a regisztratura rendjet. ha az megfelel, de nem ragaszkodunk hozzá, ha alkalmatlannak bizonyul. A kutatás és Jobb kezelés érdekében tehát az eredeti rend íondon beiül átalakítható, A továbbiakban azzal a két kérdéssel kell foglalkoznunk: mikor Indokolt egy anyag átrendezése és az hogyan eszköz lendő ? A mikor kérdésébe felelve, az átrendezést akkor tartja indokoltnak, ha valamely levéltári anyag felhasználásához nagyobb tudományos vagy ügyviteli érdek fűződik, viszont az anyaghoz segédkönyvek nincsenek, vagy a kutatásra nem alkalmasak, s az anyag Irattári rendszere az anyagban'való közvetlen (segédkönyv nélküli) kutatást sem engedi meg. Ilyen eset pl., ha az iratok numerikus rendben (iktató- vagy alapszámok stb. szerint) vannak felállítva és hozzájuk segédkönyv nem ál; rendelkezésre, vagy pl. csak névmutató van, holott a kutatásnak tárgyi alapon kellene történnie, vagy megfordítva. Az átrendezés további indoka lehet az anyag eredeti rendjének primitív, használhatatlan volta, az eredeti rend teljes felbomlása, helyreállításának leae etlensége. az anyag pusztulása, illetőleg nagyarányú raéghiányo«odá3a stb. Az átrendezés megkezdése előtt azonban fe ; kell mérni a lehetőségeké.: hogy a kivitelezéshez szükséges munkaerő feltétlenül rendelkezésre ál'-e a félbenmaradt rendezés, torzóban maradt állag ugyanis mind a hazat mind a külföldi gyakorlat szerint nem ritka Jelenség, 3 kérőbb sok nehézség forrása. Végfll meg kell vizsgálni hogy az anyag a kívánt átcsoportosításra alkalmas-e. pl. egy-egy Iratban nem szerepel-e sokféle ügy. ami az átcsoportosításnál azt eredményezheti, hogy az Irat - valamelyik benne szereplő tárgy alapján - esetlegesen kerül a felállított uj keret valamelyik kategóriájába, va&yis az irat uj helyének meghatározásánál a Szubjektív elem túlzott (a minden rendezésnél elkerülhetetlen mértéket erősen meghaladó) szerephez Jut Az utóbbi szempont Igen fontos, ez volt ugyanis a mulí századi - a történ eta dóra ány pillanatnyi érdeldödésl irányaihoz alkalmazkodó, nem az anyagból ma* gából, nem a lét *ev zó szerv ügyköreiből kiinduld - tárgyi rendezések egyik buktatója. Figyelnf kell tehát arra a ka ülményre, hogy egy Irathan több személy ügye vágy több tárgy fordulhat elő, hogy egy egyedi üggyel kapcsolatban általános érdekű, elvi rendelkezés történhetik, hogy egy irat tárgya és funkciója eltörő lehet, helyesebben, hogy az Irat esetleg más szempontból bir nagyobb jelentőséggel, mint az a tárgy, melyre vonatkozik (pl. egy buza-klvltellel foglalkozó akta esetleg 35
