Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

nem a külkereskedelem, hanem a külpolitika szempontjából íontosabb) s ehhez képest osztandó be az átrendezés során. Itt tehát fel keli mérni, hogy melyik szempont a lényegesebb : a tárgyé vagy a funkcióé? Az utóbbi szempont átvezet a másik íőkérdéshez. a hogyan kérdéséhez. Ha ennek elveit vizsgáljuk, az. hogy a fondkeret feltétlenül megtartandó, az ma sem lehet vitás, hiszen az európai gyakorlat is azt mutatja, hogy Jelenleg nincs olyan felfogás, mely a fond megbontását megengedhetőnek tartaná. Az is elég világos, legalább elméletileg, hogy mi a fond: az egy szerv (vagy személy) tevékenysége folyamán képződött levéltári anyag összessége. De mi a szerv? Ez már sokkal nehezebb kérdés. (Ismerteti a tszerv»-nek a holland Handleiding. majd Knyázev szerinti fogalmazását). Az utóbbi definíció Jobb, de bizonyos, hogy itt komoly nehézségek merülhetnek feL A szerv meghatározásánál tehát körültekintően kell eljárni, aminek következménye, hogy gyakorlati iag a fond meghatározása, a fondkeretek kijelölése is ugyanilyen ésszerű mérlegelést kivan. Mint általában, ezt az elvet sem szabad túlhajtani, hanem az elmélet szempontjait a gyakorlat szempont jaíval egyesíteni kell. Tehát pl, egy kialakult, rendesett jól használható családi levéltár egységét szerinte felesleges és helytelen megbontani azért, hogy abból a beleolvadt vagy a belőle - többékevésbé mesterkélt módon - kiválasztható fondokat minden áron kioperáljuk. Ez megfelelhet az elmélet szempontjainak, de nem felel meg a levéltári anyag elsődleges rendeltetésének, hogy a kutatás számára minó| könnyebben felhasználhatóvá váljék. Ugyanígy helytelennek, az elv tulhajtásának tarüa egy-4cét iratból íondok alakítását Az anyag ilyen atomizálása megnehezíti a kezelést, akadályózza a kutatást s -hasznosabb munkáktól veszi el az időt Az ilyen fond-töredékeket tehát inkább hagyjuk meg az elmélet szempontjait esetleg ki nem elégítő átfogó kereteikben, kialakult nagyobb egységeikben, mintsem hqgy azokból ismeretlen és jelentéktelen személyek néhány iratból álló fondjatt, Uy csonka vagy törpe fondok áttéirinthetetlen halmazát hozzuk létre. A fentiek nem állnak ellentétben az előbb elmondottakkal, ahol a fond kereteinek tiszteletben tartásáról volt szó. Regisztratura-kezelésben képződött, határozott körvonalú fondok esetén a kereteket, természetesen, tiszteletben kell tartani, a most példaként felhozott esetekbon azonban, ahol tulajdonképpen gyűjtemény jellegű anyagról van szó s ahol a fond keretei nincsenek adva, hanem azokat elméleti spekuláció iitján. kellene megvonni (éspedig, mint láttuk, gyakorlati haszon nélkül), még a íond^keretek helyreállítás ától is eltekinthetünk, illetőleg Józanul mérlegelni kell, hcfgy mit tekintsünk fondnak, pl. meddig tokinthető még íondnak egy-egy fondtöredék stb- (Amint arra különben Knyázev is rámutat: a fond-töredék nem fond s az ilyen anyagot célszerűbb gyüjtemóny^ellegü sorozatban egyesíteni.) A fonddal kapcsolatos problémák másfelől azt a kérdést vetik fel: elég-e a fond-keretek megőrzése, vagy tovább kell menni e téren s a fondon belüli egységek, az állagok keretei is megtartandók? A külföldi szakirodalom erre vonatkozó felfogása nem világos, a nemzetközi levéltári terminológia bizonytalansága s a források hiányossága miatt a levéltári közvélemény állásfoglalását e kérdésben nehéz volna kielemezni. Az előadó véleménye szerint - s itt térünk vissza a funkció kérdésére «- a fond vagy az állag kerete közötti választást az dönti el: befolyásolja-e az irat felhasználhatóságát, forrásértékét, akadályozza-e az irat funkcionális jelentőségének felmérését az anyagnak fondon belüli, állagok közötti összekeverése? Ha igen, ugy az állagkeret betartásáig le keli melónk, Jjpt nem, ugy csak a fond keretét keü mégőrizni s azonbelül átrendezhetjük az anyagot. A hogyan kérdésével kapcsolatban a kivitelezés módjára áttérve, az előadó helyesnek tartja, ha a rendezés egy levéltáron belül lépcsőzetesen történik, de a munkát véleménye szerint nem szabad tulsok lépcső közbeiktatásával megnehezíteni. Első lépcsőként magától kínálkozik a fondpk anyagának szétválasztása. Ha ez megtörtént, a további rendezés tervének elké szitésénél fel kell. becsülni, hogy a íontipk iráni miiyen mértékű kutatási igény irányul. E szempont alapján kell a rendezendő fondok egymásutánjai megállapítani s éket munkába vonni, áz utóbbinak tehát a második lépcsői jelentő rendezésnek le keli mennie a legkisebb tárgyi egységig (tételig, alapszámig), ezen íul azonban - vagyis alapszámon belüli rendezésig - ebben a szalfaszbaij nem nehetünk, S tekintettel a levéltárak uj raeg új íéiiíiaí^lra. a folyton beérkező ujabb áü .yokra, a harmadik lépcső, az alapszámon belüli, legMemabb rendezés belátható időn beiül bizonyára nem 36