Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

e) Megmutatja, hogy egy bizonyos kutató mit kutatott (ez a kérdés az előzővel azonos nézőpontokból érdekes). d) Megadja esetleg azt is, hogy a teremben égy adott napon ki és mit kutatott (kizárólag rendőrségi szempontból jellemző kérdés). Az a és d kérdésekre válaszolandó, igen sok levéltár teremnaplót vezet, akár a kutatók áitai aíáirr*jeleníéti lista formájában, akik néha az általuk kutatott jelzeteket is ide Írják (Belgium, London), akár egy naponkénti összeíoglaló Jelentés formájában, amelyet a teremfelügyelő vezet (Baden-V/ürttemberg, Magyarország, NSZK levéltárai, Párizs, Portugália, Románia). A h kérdésre válaszul feltétlenül szükség van a jolzetszerinti nyilvántartásra; egyébként ez, maguk a kutatók által vezetve, hasznos munkaeszköz lehet, mert lehetővé teszi számukra, hogy megállapítsak, ki kutatott őeldttük valamely dokumentumban, amelyet fel akarnak használni vagy publikálni A párizsi Arehives Nationalesban ^953-ban vezettek be ilyen nyilvántartást Egy idő őía ez a kutatók rendelkezésére áll a kutatóteremmel szomszédos helyiségben. Hasonló nyilvántartásokat létesitetteic a német szövetségi levéltárakban, Jugoszláviában és (ugy látszik) már régebb idő óta Sevillában. A Potsdami Központi Levéltárban a kérőlapokat két különböző jegyzékben tartják nyilván: i, ~ a *kutatási jegyzék*, amely naplóalaku, a kutató nevét és a kiadott dokumentumok jelzeteit tartalmazza. Ez a Jegyzék dátumuk szerint ad relvilágositást a foganatosított kutatásokról. 2, A ^kutatások jegyzőkönyvet, amelyet maguk a kutatók töltenek ki. s amely tartalmazza: a) a kutatóra vonatkozó adatokat, b) a kutatás céljára s a megbízást adó szervre vonatkozó felvilágosításokat, e) a kikért dokumentumok Jelzeteit. Ezt a nyilvántartást a kutatók nevének ABCrendjében vezetik és nevük szerint ad tájékoztatást a kutatásokról. Végül, a c kérdésre válaszolandó, számos levéltár a kutatók személyi dossssíéjában tartja nyilván a kikért egységeket (a legtöbb német levéltár, Ausztria, Olaszország, Svédország). Néha a kérőlap egyik példányát is az egyik kutató-nyilvántartásba sorolva őrzik (Jugoszlávia). Párizsban egyszerűen feljegyzik a kutató kartonján Jelenléti napjait; igy tüstént megtalálható a napi jegyzék alapján a számára kiadott dokumentumok listája. Kérőlapok megőrzése A dokumentum visszahelyezésé után. az örjegyre gyakran feljegyzik az ellenőrzés tényét és legalábbis időlegesen megőrzik; további sorsa országonként erősen változik. A kérőlapot tartósan megőrzik Londonban, Párizsban és Vashingtonban, néhány ausztráliai, olasz és svájci levéltárban, Luxemburgban, Spanyolországbán és Svédországban, valamint Belgiumban 400 évig. Különben az iratvisszahelyezés után megsemmisítik Alsó-Szászországban: igen rövid idő elteltével Kelet-Németországban, Hessenben, Csehszlovákiában, Simancasban és Rajna-Pfalzban; két év üíán Romániában. 7 év elteltével Hollandiában és 40 év multán Magyarországon. Dániában csak a legjelentősebbekét őrzik meg arra az esetre, ha a kutató az általa megnézett iratok listáját át akarja tekinteni; a többit késedelem nélkül bezúzzák. Valójában a régi kérőlapokban ritkán és hosszadalmasan kutatnak. A kutatónaplóba való be^ vezetésük előnyösen helyettesíti magukat a kérőlapokat, kiváltképp egy idő elteltével. Mindössze a kutatók neve, vagy még inkább a jelzetek szerint való rendezésük látszik ésszerűnek, 7&