Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: A levéltárak és a közigazgatás együttműködése Franciaországban / 220–224. o.

A LEVÉLTÁRAK ÉS A KÖZIGAZGATÁS EGYÜTTMŰKÖDÉSE FfiANClAORSZÁGBAN Levéltárak és igazgatás együttmüködése> a levéltárosnak az általa őrzött iratanyag gya­korlati felhasználásához viszonya évek óta egyre nagyobb probléma minden ország levéltárosa számára, Tulajdonképpen a levéltáros hivatásának kétíéle, sokhelyütt egyre élesebben szétváló felfogásáról van szó* Jelentkezik ez a bifurkáció minálunk is, más országokban isi egyelőre * s feltehetőleg még igen hosszú ideig - azonban inkább csak elméletben. De az őt előidéző okok már gyakori attak, s ezért mielőbb szembe kell nézni velük; kísérletet téve a megoszlás valamilyen megszüntetésére, kompromisszum létrehozására* Mind e probléma megfogalmazásához, mind megoldásához és a széttartó érdekek össze­fogásához tanulságos szempontokat ad az a tanulmány, mely a La Gazette des Archives 4957. évi 24. (január) számában jelent meg. 4956. júniusában »A dokumentáció, könyvtárak és levél­tárak problémái az igazgatásban* c. előadássorozat keretében olvasták fel. Szerzője Michel Duchein, a francia Levéltári Igazgatóság levéltárosa. Levéltárak és igazgatás •* kezdi a szerző «• nem ellentétes fogalmak, hogy néha egye­sek értelmezik; ellenkezőleg, ugyanannak a problémának képelik két oldaláL Kezdetleges ad­minisztrációkban a levéltárosi tevékenység még azonos magával az adminisztrativ tevékenység­gel - ugyanaz a személy, aki mindennapi munkájával létrehozza az iratokat ha már nincs rá­juk naponta szüksége, elrendezi azokat polcokra vagy szekrényekbe. Ezzel szemben fejlettebb igazgatás mellett már az válik szükségessé, hogy megfelelően képzett személy végezze el az elévült iratok rendezéséti ennek a személynek kizárólagos feladata, hogy megkapva az igaz­gatási szerveknek a folyó adminisztrációból kivont iratcsomóit, azokat a legpontosabban rerjp dezze, katalógusokkal vagy repertóriumokkal ellássa, a kutatók rendelkezésére bocsássa vagy kiselejtezze, ha értékteleneknek minösití. Az igazgatási szervnek csak annyiban jelentősek régi iratai, amennyiben azok közül bármelyik visszanyerheti aktualitását. Az iratoknak ez a gyakorlati használhatósága eredményezte az állami levéltárak létrejöttét Amellett hogy a levél­tárak ilyen gyakorlati Jelentőséggel rendelkeznek, történeti jelentőségük is van, A történetírók már a legrégibb időktől kezdve felhasználták az igazgatás régi iratait, ez a későbbi korok­ban is folytatódott Nem mindig könnyű határt vonni egy-egy irat történeti és gyakorlati értéke között Lehetnek olyan iratok, amelyeket már régen történeti jelentőségük miatt őriznek, mi­kor egy napon, az események Játéka folytán, hirtelen gyakorlati jelentőséghez Jutnak i még az sem ritkaság, hogy területi viták esetén középkori szövegek kerülnek előtérbe. Viszont van­nak olyan iratok, amelyeket kizárólag adminisztrativ szempontból őrzünk, mig egy napon hirr telén történeti jelentőséghez jutnak; kapcsolódnak olyan személyhez, aki valamilyen módon az ismeretlenség homályából a nyilvánosság elé kerül, híressé válik. Vannak iratok, amelyek két évnél sem idősebbek, máris történeti értéket képviselnek és,vannak olyan igen régi iratok, amelyeknek azóta sem szűnt meg gyakorlati jelentőségük. A nagy probléma, amiből minden más kérdés adódik, az, hogy mi legyen a levéltáros? Egyszerű rendezője legyen*e az iratanyagnak, aki szerényen átveszi az igazgatás elévült dossziéit vagy pedig tudós legyen, a történelem magvának elhintője? Első esetben <levéltáros> névvel felruházott hivatalnokkal van dolgunk, akinek minden igyekezete az igazgatás részéről támasztott követelmények kielégítése^ a második esetben valódi tudóssal állunk szemben, aki előtt az Íratok gyakorlati értékénél mindig iontosabb lesz azok kulturális értéke,, A szerző ezután leírja azt a fejlődést ami a múltban Franciaországban a levéltárak vonalán végbement A múltban az érdeklődés kizárólag a régi iratok felé fordult és vajmi kevesen gondoltak a tudós, régi írásokban jártas levéltárosok közül arra, hogy megszer­vezzék koruk igazgatásának levéltárait A középkori történetírás nagy fellendülése és az első levéltárosgeneráció igei* kiváló * chartista* kiképzése mellett a korabeli levéltárak olyan hát­• Chartistákénak nevezik az École des Chartes végzett növendékeit 220

Next

/
Oldalképek
Tartalom